Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sinkovicz László: A tengert járni (Deczki Sarolta: Tar Sándor)
145 tenni, az Tar szelleméről elvenné a teher egy részét, és segítene a kortársaknak és a pályatársaknak, hogy szembenézzünk vele.”10 Ez pedig önmagában kivételes sikernek tekinthető, hisz eddig keveseknek sikerült, ilyen átfogóan pedig minden bizonnyal senkinek sem. Ennek a kivételes sikernek azonban mintha több ponton is a szövegértelmezés látná kárát. Míg az első fejezetek izgalmasan állítják egymás mellé a különböző horizontokat, kölcsönösen támogatva egymást, később mintha valamelyest elsikkadnának, és épp ott, ahol egyre inkább elszaporodnak az értelmezői jellegű passzusok. A monográfus jól rámutat a Tar-korpuszban a térpoétika jelentőségére, be is mutatja ennek társadalmi és kulturális környezetét, azonban az egyes novellák kapcsán ezek csupán metonímiák maradnak. A szövegértelmezések gyakran puszta történetmeséléssé, a novellák összefoglaló elbeszélésévé válnak, amelyek reprezentálnak valamilyen részletet a referenseikből. Persze a szöveg ilyen jellegű visszaadása önmagában is értelmezői gesztus, ám a korábbiak árnyaltságához képest szegényebbnek tűnik. Igaz, egy monográfiának, amely egy életmű egészét, s annak távolabbi határait is befogja, nem igazán van lehetősége mikroanalízisekre, ugyanakkor az olyan rámutatások, amelyet például a Minden messze van kisregény narratív bizonytalansága kapcsán tesz a szerző, a novellák rétegzettségének megértését bizonyára jobban segítenék. „A kalauzolás ez esetben éppen irány- és tudatvesztésként aktualizálódik; mintha maga az utazás a Léthén való átkelés lenne, melynek során az utas mindent elfelejt, minden kitörlődik belőle.”11 Annak ellenére azonban, hogy Deczki – a monográfia műfajából fakadóan is – kevésbé megy közel a szövegekhez, ezt perspektivikusságban mindenképp pótolja, ahogy ez látható volt korábban is. Ezenfelül ráadásul olyan újdonságokat is felvonultat, amelyek a javarészt prózaíróként ismert Tart más műfajokban is bemutatják: versekben, hangjátékokban, forgatókönyvekben és publicisztikákban, amelyek nagy része eddig nem is került publikálásra, holott mint kiderül, tevékenyen kiegészíthetik, árnyalhatják a szövegértelmezéseket, valamint a szerző irodalomfelfogását is. A lírai szövegek kapcsán bemutathatóvá válik, hogy Tar már korán megismerte és olvasta (Kocsis Lajosnak, zentai levelezőpartnerének köszönhetően) az Új Symposion szerzőit és verseiket, például Domonkost, Tolnait, Végelt, levelezésében rendszeresen reflektált is rájuk. „Ezt a Domonkost még nem ismertem, de nagyon tetszenek a versei, Tolnai úgyszintén, de ezt már megírtam. [...] [D]omonkos olyankor Verlaine-re emlékeztet, egyes szófűzések Apollinaire-t idézik, máskor Quasimodo, Tolnainál, de csak a Guevara című versénél döbbenetes Majakovszkij ▼ 10 Szilágyi Zsófia, Tökéletesen átlátszatlan: Szilágyi Zsófia beszélgetése Márton Lászlóval, hozzáférés: 2023.03.16., https:// exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=tokeletesen-atlatszatlan_1356 11 Deczki , Tar Sándor , 301.