Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Pál Sándor Attila: A múlt mint munkahely (László Ferenc: Honi bestiárium és György Péter: A gyanútlanság vége)
129 a kérdéseit, amelynek nyomai ma már elmosódóban vannak.” (103.) A magam részéről csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy Petri költészete véleményem szerint ennél jóval, jóval több. Az idézett részt követően, a 104–105. oldalon bukkan fel először Károlyi Csaba nevezetes, „süllyedős” megállapítása,13 ami egyrészt nyilvánvalóan igazságtalan volt, másrészt a Petri-recepció egyfajta vesszőparipájává, trigger point -jává vált, minden tiszteletemmel együtt szerintem messze túlértékelve és túldimenzionálva ezt a kritikát, s mintha maga ez a hosszú tanulmány is egy elnyújtott viszontválasz volna erre a szerencsétlen írásra. Különösen a Petri-szöveg vége világít rá, hogy ez az írás szándéka szerint egy nagy visszaemelő, megemelő tanulmány akar lenni. S bár nem ördögtől való Kepes Sára öngyilkosságát mint búvópatakszerű főmotívumot ráolvasni az egész életműre, de azért ennél elágazóbbnak, gazdagabbnak látom az életművet, azzal együtt, hogy érteni vélem, hogy ez valamiféle fekete forrásvidék, a Petri-folyamot már nem messze a forrástól „szennyező”, sötét csermelyecske, mely nem tud feloldódni egészen a torkolatig. Mint talán látható az eddigiekből is, György Péter nem olyan értelemben foglalkozik elfeledett szerzőkkel, mint László Ferenc, ő sokkal inkább a közelmúlt, félmúlt inkább félreértett, alig vagy éppen túl sokat emlegetett és kontextusát vesztett, vagy diskurzusában kontextust tévesztett szerzőit „tárgyazza” (copyright László Ferenc), és annak az okait kutatja, hogy ez miért van így. Áll amellett a bizonyos purgatórium mellett, és miután megértette, mit keresnek ott ezek az alakok, finoman kiszedné onnan őket, csak félő, hogy ha benyúl értük, megégeti magát. Az viszont jól láthatóan nem érdekli, hogy milyen sérüléseket szerezhet ennek következtében, s ez így van jól. A következő, Rajk László-tanulmányt a fikcionalizmus fogalma szervezi, Kripke könyve alapján,14 s foglalkozik benne a kommunista belügyminiszter, Rajk László életével, perének körülményeivel és kontextusával, majd pedig fia álneveken töltött életszakaszaival, s a nevekkel és a rendszerrel szemben kialakított megküzdési stratégiáival. (Igen fontos futam a szovjet kirakatperekről mint rituális eseményekről szóló szakasz, melyek mintegy beavatási szertartások működtek a párt szent berkeibe a nép számára a Szovjetunióban, s ezek magyar változatai, a koncepciós perek nem bizonyultak másnak, mint üres másolatoknak, a politikai fikcionalizmus romlott, rontott példáinak.) Itt kell megjegyezni, hogy György Péter általában feltűnően és kiugróan megemeli szövegeinek végét. Ez korábbi esszéi, tanulmányai esetében is jellemző volt, de ebben a könyvben, s kifejezetten ennél a szövegnél különösen is az. Hogy mire is gondolok: „Itt van a történet ▼ 13 Károlyi Csaba, A Petri-mítosz vége . Élet és Irodalom, LII. évfolyam 1. szám, 2008. január 4. Link: https://www.es.hu/ cikk/2008-01-14/karolyi-csaba/a-petri-mitosz-vege.html Utolsó letöltés: 2023. május 11. 14 Saul A. Kripke , Megnevezés és szükségszerűség (fordította: Bárány Tibor). Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007.
