Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Kecskeméti reformátusok a forradalmak idején (1918–1922) (Szabadkőművesek a város- és egyházvezetésben)
109 volt, és hasonló módon szerezték meg a nyomdájukat is.78 Kecskeméten a helyi sajtóban már 1914 őszén vita alakult ki a szabadkőművesség megítélésével kapcsolatosan, ugyanis a Kecskeméti Napló ban megjelenő írások szerint ők – mármint a nemzeti oldal – a háborúban a haza és a nemzet eszméjét tartják elsődlegesnek, míg a szabadkőművesek nem. Erre egy konkrét ügyet ismertettek a lapban, miszerint Bachruch Károly udvari tanácsos, nagykereskedő Belgiumban járt, ahol letartóztatták a háború kitörése után, de mivel az őt kihallgató belga tiszt is szabadkőműves volt, elengedték. A lap azért ostorozta a szabadkőműveseket, mert számukra, ha valakiről kiderül, hogy közéjük tartozik, még ha háborús ellenfél is az illető, ez csak másodlagos, mert náluk „nincs többé sem kötelezettség, sem haza, sem nemzet, [...] sem ellenség, hanem kiki farbarúgva mindent: szabadkőművessé válik...”79 Erre a Kecskeméti Lapok egy másik esetet ismertetett, mely szerint a mechelni belga bencés szerzetesek az apátság pincéjében a berúgatott és alvó német katonákat megölték. A Kecskeméti Napló válaszcikkében a másik újságot a „mások lapja”-ként, azaz a zsidók és szabadkőművesek szócsöveként emlegették. A két lap közötti vitát Sándor István polgármester beavatkozása zárta le, aki figyelmeztette mindkét újság kiadóját, ha nem vetnek véget a konfliktusnak, a közrend veszélyeztetése okán megvonja a terjesztésre vonatkozó engedélyüket. Rögzítette, hogy a háborús helyzetben nem lehet belemenni olyan vitába, amely a „különböző politikai pártok, társadalmi osztályok, vallásfelekezetek, világnézetek egymással való szembeállításával, kiélezésével a hazafias társadalom jelenlegi összetartó és elengedhetetlenül szükséges egységének megbontására alkalmasak lehetnek”.80 Tehát megállapíthatjuk, hogy Kecskemét város közéletében már a háború kirobbanásakor is jelen volt a zsidóellenes vélemény, amit már ekkor összemostak a szabadkőművesekkel, és a liberális felfogású Kecskeméti Lapokat is az ő szócsövük nek tekintették, ami ekkor és később is kötődött a helyi református egyházhoz. Ekkor még le tudta zárni ezt a vitát Sándor István polgármester, de később már eljárást indítottak ellene azzal, hogy ő is szabadkőműves volt. A Sándor István ellen indított vizsgálat során, a Tanácsköztársaság bukása után, állásvesztésre ítélték, amit ő megfellebbezett, majd az újabb ítéletben ezer korona pénzbüntetést szabtak ki rá, de nyugdíjat biztosítottak számára. Sándor István kiemelte az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, hogy a vád szerint „a forradalom gyors és ellenállás nélküli sikere a vidéken s így Kecskeméten is – ahol számottevő munkástömeg nem volt – nagy részben annak tulajdonítható, hogy a ▼ választották, 1934-ben Kecskemét polgármestere lett, az ő időszakában épült fel a közhűtőház és a borközraktár. 1938-tól a város főispánja lett. Péterné, Szabó, Székelyné: Kecskeméti , 146–147. 78 Székelyné: Az „aranykor” után , 287–288. 79 Rigó: A kecskeméti sajtó , 289–291. 80 Rigó: A kecskeméti sajtó , 289–291.
