Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Füzi László: A boldog fotós (Bahget Iskander nyolcvanadik születésnapjára)
73 Füzi László A boldog fotós Bahget Iskander nyolcvanadik születésnapjára Amíg Bahget Iskanderrel nem találkoztam, addig még csak gondolni sem tudtam arra, hogy egy fotóművész már az elkészülte pillanatában képes örülni képének. Azt pedig végképpen nem tudtam elképzelni, hogy valaki mindig, minden újonnan elkészült képének tulajdonképpen már a kattintás pillanatában örülni tud. Negyven éve ismerem Iskandert, barátok vagyunk, sokat dolgoztunk, utaztunk együtt, így megtapasztalhattam, hogy ő még mindig minden képének változatlan derűvel örül. Számomra ő a boldog fotós. Ennek a boldogságba átjátszó derűnek, alkotókedvnek nyilván magyarázata is van. Talán az magyarázza mindezt, hogy Iskander ezzel a magatartásával és természetesen a művészetével vesz részt annak a közösségnek az életében, amelyikbe belekerült. Nekem is sokszor és sokat segített, a legtöbb esetben a képei hez kapcsolódó történetek elmesélésével az egy-egy társaságot összefogó hangulat megteremtésében. Talán hozta magával ezt a hajlamot, vagy éppen ez a törekvése segítette abban, hogy Szíriából a mi homokvilágunkba kerülve ott maradt családjáról, az ottani világ feszültségeiről egy-egy pillanatra megfeledkezhessen. Leginkább persze az egész jelenséget az magyarázza, hogy valóban képes még ma is örülni egy-egy jó képnek vagy akár egy jó kép lehetőségének is. Nem tudjuk, mekkora erő kellett az arab világból történő kilépéséhez, ahogyan azt sem, milyen erőket kellett mozgósítania a magyar világba való bekerülésekor, nem beszélve arról, hogy az arab és a magyar világ közötti kapcsolatszálak megteremtése is jelentős erőfeszítéseket követelhetett meg. Azt sem tudjuk, túl a történeteken és a technikákon, hogyan talált rá a fényképezésre – önmaga kifejezésének legfontosabb eszközére. Buda Ferenc ezzel kapcsolatban pontosan jelzi, hogy nem pusztán a technikai tudásra, hanem az emberi, alkati sajátosságra is figyelnünk kell ennek kapcsán. „... meggyőződésem szerint – írta –, már születése pillanatától működött s gyarapodott benne egy sajátos tálentum, az a különleges beleérző képesség, ami szót és gesztust talál mindennemű és fajtájú emberhez, s őszinte volta folytán a legelső kézfogás, kiejtett szó és összevillanó tekintetváltás után nyomban bizalmat ébreszt iránta az emberben.” Sokat nem tudunk az Iskander barátunkat mozgató belső erőkről, ezzel szemben áll az, amit tudunk: az elmúlt évtizedekben családot, házat, kertet teremtett maga köré, s jelentős életművet hozott létre. Szociofotói, íróportréi, s a különböző tematikák körül kibokrosodó képei széles körben ismertek. Megszámlálhatatlanul sok kiállítást rendezett itthon és a világban, képei többször visszaköszönnek
