Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
71 alkalommal megdördült az ég. Sőt, egy ízben még le sem ültünk, már dörgött. Egyszer pedig bőrig áztunk, mert felhőszakadás volt. Ezt, hogy úgy mondjam, figyelmeztetésnek tekintettem. Valami nem tetszett a kapcsolatunkban az Úristennek? Sokáig törtem a fejemet, hogy mi az. Talán nem tetszett neki a lány? Talán én nem tetszettem neki? Talán tréfát űzött belőlünk? Kant azt mondja, hogy nem bizonyítható az Úristen léte, ahogy nem bizonyítható a nemléte sem. Ehhez tartom magam – 50 százalék igen, és 50 százalék nem. (Ez lenne a szabadság?) Nos, egy alkalommal este mentünk ki a Hegyi-ligetbe, és szerencsére jó idő volt. I. elhatározta, hogy enged a csábításomnak. De ezt reszketve mondta, majdnem sírt. Engem pedig megszállt a nagyvonalúság. Ugyan, ha nem akarod, majd elhalasztjuk későbbre. Aztán lementünk teljesen sötétben a Mély útig. I. úgy reszketett, mintha kivégzésre vittem volna. Csak akkor lélegzett fel, mikor meglátta a Mély út lámpáit. Utána elmentünk a JAIK-ba, és táncoltunk éjfélig. Júliusban és augusztusban én visszatértem Lévára, ő pedig Tornaljára. Amikor szeptemberben visszatértünk Pozsonyba, szakított velem. Nehezen hevertem ki. Később, már a nyolcvanas években, Rozsnyón találkoztam vele. Először nem is ismertem meg. Pedig csinos volt. És persze férjnél. Fölírtam a telefonszámát. Sosem hívtam föl. Jöttek-mentek az életemben a nők – nem valami sokan. Én változatlanul Mándyval voltam elfoglalva, sajnos, egyre reménytelenebbül. Harmadikban odaköltözött hozzám V., aki a műszaki egyetemre járt. Ketten laktunk a Hegyiligetben, két lévai. Ez, ha úgy tetszik, az aranykor volt. A szomszéd szobából olykor (leginkább vasárnap) női sikolyok hallatszottak. Eszméletlen sikolyok. Megállapítottuk V.-vel – persze némiképp irigyen –, hogy a szomszéd szobában lakó fiúnak jól megy a sora. Mi inkább a Funusba mentünk. A Funus afféle régi kocsma volt, Budvart csapoltak, és hajdanában még Štúrék is látogatták – ha igaz, ha nem. Tavasztól őszig nyitva volt az udvara is, de nehéz volt helyet találni. A Mexico az ellenkező irányban volt, kevésbé patinás, és [ott] jobban be lehetett rúgni. (De ez is félig mese.) Ha úgy akarta a sors (vagy az Úristen), mindkettőben alaposan be lehetett rúgni. No, ez az igazság. Ritkán, de én is berúgtam. Mondjuk, egy hónapban egyszer. (Többre nem is tellett az ösztöndíjamból.) Negyedikben [aztán] megismertem Ágit, úgyhogy [ettől kezdve] többnyire csak aludni jártam a Hegyi-ligetbe. A kocsmázás is elmaradt. Az államvizsga pedig közelgett. 1972. szeptember 5-én volt az angol államvizsga. Azért jegyeztem meg ilyen pontosan a dátumot, mert az angol államvizsgámmal egy időben meghalt az édesanyám... Ez [a dátum] mindörökre emlékezetes marad a számomra. De más okból is. A liberális angol tanszék alaposan megváltozott. A tanszékvezető, Soudek, még 69 elején emigrált. 1972-ben már Studená volt a tanszék vezetője, egy, angol szakosnak kiváló, de vonalas kommunista nő, akitől úgy félt a diákság, mint az
