Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
69 10. Az egyetemi tanulmányaim alatt nemcsak az irodalom mesterségét tanultam meg (ez egyébként hosszú ideig tartott), hanem az ízlésem is megváltozott. Vagy így mondjam: szüntelen változáson ment át. Nagy Laci, Végh Laci, Bába Iván és én afféle örök barátságot kötöttünk, persze nem szóban és esküvel, és ez a barátság [máig] megmaradt, holott ma már a legritkábban járunk össze. De a hetvenes évek elején szinte minden nap, igaz, Bába Iván kivételével, mert a második évfolyamtól Pestre ment tanulni. Én is, Bába Iván is magyar–angol szakon tanultunk, Nagy Laci filozófiát és pedagógiai pszichológiát, Végh Laci pedig szociológiát és politológiát. Vagyis, bizonyos értelemben egymástól is tanultunk. Én a magyar és amerikai irodalmat sulykoltam beléjük, Nagy Lacitól és Végh Lacitól viszont egy csöpp filozófiát és szociológiát [tanultam], ami később nagyon nagy hasznomra vált. Később, a kínaiak mintájára, a „négyek bandájának” neveztük magunkat – persze tréfából, nem minthogyha közünk lett volna a legfelső kínai pártvezetéshez. A másik szorosabb baráti köröm Kocsis Karcsi, Nóta János (tulajdonképpen Nôta) és Fülöp Tóni voltak – vagyis a „Duba-szidók” köre. A szidást úgy értem, hogy annak idején – hangsúlyozom, hogy annak idején – nem tetszett, ahogy Duba Gyula ír, és neki sem tetszettek a mi írásaink. Ez szerintem inkább generációs ellentét volt, némi politikai felhanggal. Ráadásul a Fekete szél című, ifjakat bemutató antológiába sem fértünk be, igaz, az utolsó pillanatban Fülöp Antalnak [Duba] helyet csinált – de nem szerette őt sem. Nóta és én viszont kimaradtunk. No, lett [belőle] sértődés, hajjaj! Fülöp 73-ban följött Komáromból Pozsonyba, és a Csemadok hetilapjánál, a Hétnél helyezkedett el. Én akkor fejeztem be az egyetemet, és a Madách Kiadó szerkesztője lettem. (Vagyis 1973. augusztus 1-jén.) Szóval, összejöttünk, megint csak négyen, és én, Fülöp Tónival egyetemben, egy lakás padlásszobájában laktam, egy öreg néne albérletében, aki jehovista volt, vagy mi a túró, és volt egy kutyája, amely rendkívül szelíd volt, és büdös, mint a szar. A nyakán volt egy daganat – jó nagy –, és az gennyezett. A padlásszobába lépcsőn kellett felmászni. Harmadik társunk, ha jól emlékszem, Varga Imre volt. Hárman a pici, háromszor három méteres szobában... De a pici vaskályha remekül fűtött, és Fülöp Antalnak kiváló humorérzéke volt. Ő már otthon, Komáromban megszokta a nyomort. Nóta pár évvel idősebb volt nálunk, és Dúbravkában lakott, ami azt jelenti pestiesen, hogy Újpesten vagy Kispesten – tehát jó messze. Remek, abszurd novellákat írt, de Dubának nem tetszettek. (Három vagy négy írása le is jött az Irodalmi Szemlében.) Aztán begörcsölt, hogy Duba miatt-e vagy sem, nem tudom. Egyszer, talán már a sorkatonai szolgálatom után, 1976-ban előhúzott egy bőröndöt. A bőrönd tele volt kézirattal. De egyik sem volt befejezve!...
