Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)

67

De úgy is mondhatnám, hogy a helyes irányba terelt. És – persze közvetetten – úgy is, mint leendő írót.

Már az egyetemi magyar tanszéken dolgoztam, úgy a kétezres évek elején, és Zeman László olykor-olykor – mondjuk évente kétszer vagy háromszor – bejárt a tanszékre, és minden alkalommal hozott egy üveg konyakot is. Ilyenkor hosszan elbeszélgettünk. Eperjesen született, nem Pozsonyeperjesen, hanem a Kassa fölötti Eperjesen. Itt járt iskolába, és tagja volt a cserkészcsapatnak is. Egy ilyen alkalommal a 30-as években készített fényképet mutatott, melyen hatan vagy heten voltak, fiatal cserkészek, köztük ő is. Az egyik fiatalember jóval magasabb volt a többi kisdiáknál. Na ki ez? – kérdezte. A rövid csönd után, azt hiszem, hogy Mészáros Bandi, mintegy intuícióból, kitalálta. Maléter Pál. (Az ötvenhatos forradalomban rövid ideig hadügyminiszter volt, Nagy Imrével együtt végezték ki – mondom a gyengébbek kedvéért.) Hát kicsi ez az ország, mondhatom szégyenkezve. Vagy büszkén? Vagy szégyenkezve, de büszkén? Vagy szenvtelenül, mint egy amerikai, aki azt sem tudja, hogy hol van Magyarország?

Szóval, a strukturalizmus – talán az egykori matematika mégsem múlt el [bennem] nyomtalanul – sokkal több volt, mint a pozitivizmus vagy a szellemtörténeti iskola vagy a marxizmus. A pozitivizmus adatokat gyűjt, de nem beszél az értékekről. A szellemtörténetben sok a – nemegyszer indokolatlan – mellébeszélés, magyarán a vatta. A marxizmus pedig megerőszakolja az irodalomtudományt, ideológiai selejtet csinál belőle. A strukturalizmus visszavezet a műhöz. A műből indul ki, nem afféle szellemtörténeti vagy ideológiai konstrukcióból. „A történelem nagy céljáról való álmodozás a kauzális gondolkodás utópiája” – mondja Foucault. A strukturalizmus lényege, hogy a műalkotás minden elemét egy másik eleme határozza meg. Na jó, itt nem akarok filozófiába bonyolódni, különben sem vagyok filozófus. De a műalkotás „formája és tartalma” bizonyos filozófiai kérdéseket [óhatatlanul] fölvet. A strukturalizmus pedig ezeket a kérdéseket a leghatározottabban fölveti anélkül, hogy összekeverné az irodalmat a filozófiával.

Nos, az egyetemi éveim alatt sokat olvastam, verseket és prózát egyaránt. És persze alaposan megismertem a huszadik századi magyar és világirodalmat. A szépírói alkotás alapfeltétele a mindennapos olvasás. A mindennapos olvasás – de a halálig. Ha szépíróként létezni akar valaki, az olvasás elkerülhetetlen. Lehetetlen, hogy például a matematikatanár ne ismerje nemcsak az egyszeregyet, hanem a logaritmusszámítást is. Nagyon meglepődtem, mi több, fölháborítónak tartottam, [ha] az ember írásra adja a fejét, és nem ismeri mondjuk Mikszáthot, Móriczot, Kosztolányit, Krúdyt, hogy csak a klasszikusokat említsem. És erről elsősorban [maguk] a szlovákiai magyar írók is tehetnek. Olcsón nem lehet bejutni a magyar irodalomba. Ez óriási tévedés.