Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)

63

lidáció is elviselhetőbb volt – persze az 1963 utáni konszolidáció. Zajlott az agymosás. Az Abszurdisztán Abszurdisztánja [volt ez]. A Madách Kiadó lett az életem megmentője. Turczel Lajos professzor úr jóban volt Fónod Zoltánnal, a Madách Kiadó akkori igazgatójával, és ő ajánlott be engem a Madáchba. 1973 augusztusában léptem be. De ezzel előreszaladtam. Vissza [tehát] a konszolidáció kezdetéhez, 1969-hez.

8.

1969 júliusában megvettem Mészöly Miklós kötetét, a Jelentés öt egérről

címűt. A nyári ifjúsági táborozás Kéménden volt, és egy napot ismét Magyarországon töltöttünk, de ezúttal nem Győrben, hanem a közeli Esztergomban, ahonnan sétahajóval mentünk [át] Visegrádra. A visegrádi könyvesboltban akadtam [rá] Mészöly kötetére. Még nem olvastam tőle semmit sem, de a Szabad Európa rádió fölkeltette a figyelmemet Mészöly Miklós iránt. Hát megvettem [a könyvét]. A kéméndi táborban ismerkedtem meg Kiss Gy. Csabával, akivel hamarosan barátságba kerültem. De ott volt a kilencek közül Oláh Jancsi és Utassy Dzsó is. Utassy említette, hogy Mészöly Miklós kiváló író, érdemes megismernem. De a Jelentés öt egérről

kétségeket is ébresztett bennem. Nagyon más volt [ugyanis], mint a kedvencem, Mándy. Főleg a távolságtartása, a szűkszavúsága, no és a kihagyások, amik szinte megközelíthetetlenné tették a szövegeit. Elolvastam kettőt-hármat [a kötetből], és nem tetszettek.

Otthon, augusztusban megint elővettem a Mészöly-kötetet. És csodák csodája, annál a novellánál nyitottam ki, amely elbűvölt. Balkon és jegenyék

volt a címe, és emlékszem rá, az általam nagyra becsült Rónay Györgynek [annak idején] erős fenntartásai voltak éppen e novellával szemben. [Én azonban] Tulajdonképpen e novellának köszönhetem az első publikációmat, amely 1970 januárjában jelent meg az Irodalmi Szemlében A teniszlabda

címen. Garaj Lajos, magyar szakos egyetemi tanárom meg is jegyezte: ez olyan Ottlik–Mészölynovella. De kicsit több volt benne a misztika, úgyhogy Duba Gyula tanácsára részben átírtam. Bevallom, nem szerettem a naturalista prózát, márpedig a magyar próza tele van ilyesmivel. Egyébként [az írás körül] kisebb vita is volt az Irodalmi Szemlében. Végül is Tőzsér Árpádnak és Koncsol Lászlónak köszönhetem a megjelenését, [akik] végül Dubát is meggyőzték.

Mészöly novellája több okból [is] izgatott, mindenekelőtt a novellát belengő misztikus légkör volt az, ami megfogott. No meg az elbeszélő távolságtartása. Igen. Lassan rájöttem, hogy az én írói világom nem Mándyé, de nem is Örkényé, holott imádom őket mind a mai napig. Rájuk is vonatkozik Mándy megjegyzése: imádja Faulknert, mert egészen másképpen ír, mint ő. Én is imá-