Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
59 nem emlékszem). Szóval mindent tudott a csehszlovák központi bizottságról, és a Novotný kontra Dubček ellentétről. Napról napra beszámolt a helyzetről. Odáig ment [ez] a földmérő, hogy fölvetette a nyílt szakítás [lehetőségét] a központi bizottságban. Én ezt el is hittem, mert az illető első kézből informálódott. Otthon beszámoltam a hírekről, de azt híresztelésnek vették. Magyarán: letorkoltak. Ugyan már, mondták az ismerőseim, túl buzgó a fantáziád. Aztán eljött 1968. január 5-e, Novotnýt leváltották az első titkári funkcióból, és Dubčeket nevezték ki a helyébe. Most már nagy volt a várakozás Léván is. Tulajdonképpen ez a fél esztendő – tehát az 1968-as első félév – megváltoztatta az életemet, és körülbelül negyven évig tartott, amíg megszabadultam a demokratikus szocializmus illúziójától. A konzervatív paliból baloldali lettem. Nos, elég nagy ugrás volt, de a Dubček-féle demokratikus szocializmus megváltást kínált nemcsak a kommunistáknak (akik, mellesleg, számtalan bűnben voltak ludasak), hanem az olyan konzervatív fiatalembernek is, aki én voltam, és akinek régen elege volt a megcsontosodott magatartásformákból, és valami egészen újat kívánt. A bal- és jobboldali progresszió egyesült a demokratikus szocializmus eszménye alatt, tudniillik olyan társadalmi rendről álmodtak, amilyen a történelem folyamán még nem valósult meg. De most megvalósulhatott [volna]? Szerintem nem. De húszévesen még egy egész – persze fiatalokból álló – nemzedék hitt a megvalósíthatóságában. És én sem voltam kivétel [ez alól]. 1968 februárjától az újra megindított Literárny listy olvasója voltam (ez a Csehszlovák Írószövetség lapja volt, 1967 szeptemberében az előzményét, a Literárny novinyt betiltotta a Novotný-rezsim). Minden héten új izgalmakat hozott a lap, tkp. a reform radikális elkötelezettje volt. Némi túlzással Dubček, Smrkovský, Špaček és Černík vonalát vitték tovább; a rossznyelvek szerint a Literárny listy csinált belőlük demokratákat. Ez persze alapos túlzás, de valami igazság van a dolog mögött. Az írószövetség is megújult, holott még néhány hónapja a betiltás szélén táncolt. Az új vezetés, Eduard Goldstückerrel az élén, a reform fő támogatói közé tartozott. A szlovák Kultúrny životot is elolvastam, bár [ott] durva támadások hangzottak el a magyarok ellen, vagyis ellenem is. A prágai lap inkább magyarszimpatizáns volt, talán túlzottan is megdicsérték a Kádárrezsimet kétkulacsos politikája miatt. Ugyanakkor a Lit. listyben 1968 júniusában nagy cikkben követelte az egyik cseh történész Nagy Imre rehabilitációját, ami Budapesten – és személyesen Kádár Jánosnál – verte ki a biztosítékot. Szóval izgalmas volt ez a fél év. Április 6-án összeült a magyar ifjúság reformpárti része, és eldöntötte, hogy Magyar Ifjúsági Szövetség megalakításán fog munkálkodni. A Szövetség meg is alakult, de már a megszállás után, 1968 decemberében, és kb. egy évig működött. Én a lévai járásban szerveztem a klubokat, melyek az országos MISZ alapsejtjei voltak. De ez is egy folyamat [része] volt. 1963-tól jelentősen enyhült a csehszlovákiai kommunista rendszer
