Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Grendel Lajos: Önéletrajzi töredékek (részletek)
58 Grendel Lajos Önéletrajzi töredékek1 (részletek) 7. Szóval vissza a második utcához.2 A második utca volt az a „kályha”, amelytől mindig elindultam. Máig, most is, 2016-ban. A második utcába, ha egy mód van rá, [mindig] visszajövök, amikor Léván járok. Egyszerűen nem enged el, pedig senki nem lakik ott már az ismerőseim közül. Mind meghaltak már, az utcánkba új lakók költöztek be. Nem ismerek senkit se. 1967-ben ide tértem vissza – egy évre. A matematika–fizikát abbahagytam, és csak rövid ideig volt állásom Léván. Lógtam, ez az igazság. Munkanélküli voltam. Viszont elkezdtem angolt tanulni. Naponta egy órát. És persze írtam (szörnyűket, ha igazságos akarok lenni). Viszont megismerkedtem a kortárs magyar irodalommal. Először recenziókból. Jóban lettem a katolikus káplánnal, Bíróczy Sándorral, aki egy-két évvel volt idősebb nálam. Őtőle havonta kölcsönöztem a Vigiliát, melynek szenzációs recenziós rovata volt: Rónay György szerkesztette. Azonkívül meghallgattam a Szabad Európa rádió irodalmi műsorát, az Ötágú síp ot, amelyet Borbándi Gyula szerkesztett Gyulai Ernő néven. Éspedig minden héten. A népi-urbánus konfliktusról később értesültem, s már immunis voltam vele szemben, Rónaynak és Borbándinak köszönhetően. 1967 decemberében raktárossegéd voltam a földtani hivatalnál Léván. Itt történt meg, hogy a decemberi-januári központi bizottsági plénumról (egyébként titkos volt) tudomást szereztem egy nagy hatalmú, majd politikai okokból félreállított sarzsitól, akinek jó összeköttetései voltak a csehszlovák központi bizottságnál, és aki nálunk dolgozott mint földmérő (a nevére már ▼ 1 Grendel Lajos 2015 és 2018 között született töredékes önéletrajzi feljegyzései a közelmúltban kerültek elő a hetvenöt évvel ezelőtt, 1948. április 6-án született Kossuth-díjas ([cseh]szlovákiai magyar) író hagyatékából. Melyekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy azok már Grendel 2011-ben bekövetkezett súlyos, mozgás- és beszédkészségét is károsító szélütését követően keletkeztek, miután kitartó akarattal újra megtanult járni, beszélni, írni, így élete hátralevő hét évében további új opusokkal – regényekkel, novellákkal, publicisztikai és irodalomtörténeti írásokkal – sikerült gazdagítania életművét. Írásai azonban ettől kezdve fokozott szerkesztői-korrektori ellenőrzést igényeltek, mely egyeztetésekre maga is készséggel hajlott. Alábbi önéletrajzi feljegyzései esetében azonban ebben, meghagyva azok helyenkénti esetlegességeit és következetlenségeit is, már csak magunkra hagyatkozhattunk. Mindeközben – olvasásukat és értelmezésüket megkönnyítendő – arra törekedtünk, hogy csupán a legszükségesebbekre korlátozódó, jobbára szórendi s nyelvhelyességi, grammatikai beavatkozásainkkal, szövegjavításainkkal és kiegészítéseinkkel ne sértsük a belőlük kiolvasható írói szándékot, mondandót, stílust... T. L. 2 Azaz Léván, a szülői házhoz, illetve gyermekkora színhelyéhez.