Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Szilágyi Márton: Agitatív vers a pusztulás sejtelmében (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!)
77 azzal szemben szólal meg, hanem saját szemléletébe be tudja építeni a hivatalos álláspontot, de az is szokatlan, hogy az apokaliptikusság ezen a ponton nem egyszerűen egy költői világ inherens része lesz, hanem – ha úgy tetszik – kormányzati helyzetértelmezés is. Nem csoda, hogy ebben kerülhet azonos platformra Petőfi a hivatalos állásfoglalásokkal, hiszen ez akár úgy is felfogható, mintha Petőfi korábbi hangját követnék a Közlönyben megjelent közlemények, s a közösségért mozgósító, bárdköltői pozíció immár történetileg is indokoltan kapna visszaigazolást magától a kormánytól. A keletkezés pedig úgy rekonstruálható, hogy az szóhasználatában és szemléletében az először május 22-én megjelent, országos böjtre felszólító, az orosz intervenciót elítélő kormányzati állásfoglalások szókincséből (is) táplálkozik, az elkészült vers pedig a következő stációt jelentő, „keresztes háború”-t hirdető kormányzati szándékot népszerűsítő tömegmegmozdulásra volt szánva. Mondhatni, sem 1848-ban, sem 1849-ben soha nem volt ilyen közel Petőfi a hivatalos magyar politika intézményi véleményéhez – s az sem fordult még elő, hogy ehhez az azonosuláshoz ennyire nem kellett megtagadnia önmagát és korábbi életművének szemléletét. Ezt a szoros összefüggést szövegszerű kapcsolatok kimutatásával is szemléltetni lehet. A vers címéül szolgáló sor („Föl a szent háborúra!”), valamint a „Föl” szónak a harmadik versszak élén, felszólító státusban való megismétlése kapcsán érdemes arra felfigyelnünk, hogy a Horváth Mihálytól aláírt, s nyilván tőle is származó, Felszólitás ’s rendelet a’ haza minden felekezetbeli lelkészeihez című hivatalos rendelet már visszatérő retorikai eszközként alkalmazta ezt a szerkezetet: „Fel tehát hazánk, nemzetünk minden vallás felekezetbeli lelkészei’”; „Fel tehát hazánk, nemzetünk keresztyén lelkészei!”; „Fel tehát hazánk lelkészei!”; „Fel, fel munkára, szentebb érdekek mellett soha sem szóltatok!”23 A vers másik fontos, centrális elemként is szolgáló kijelentése („Jön az orosz”) szintén lehet reflexió. A’ ministeri tanács előterjesztése a’ kormányzóhoz című hivatalos irat ugyanis így kezdődik: „Az országot idegen hadsereg beavatkozásának veszélye fenyegeti. A’ muszka katonaság egy csoportja azóta talán már át is lépte a’ magyar föld határait.”24 Ugyanaz a dokumentum a következőképpen fogalmaz valamivel lejjebb: „Tehát minden vallás, minden nemzetiség, a’ szabadság, a’ függetlenség mind egyesülni fog, mindennek egyesülnie kell, az országos keresztes háborúban részt venni.”; a Horváth Mihálytól jegyzett felszólítás és rendelet pedig a következőt mondja: „A’ mi ügyünk szent; a’ mi harczunk a’ jog, az igazság, az önvédelem ▼ 23 Közlöny, 1849, 111. szám (máj. 22.), 413–414. 24 Közlöny, 1849, 111. szám (máj. 22.), 413.
