Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Lengyel András: Egy József Attila-portré – s alkotója
49 ténetét föltárandó, sok mindent összeszedett Erdélyiről is. És ha adatait beemeljük a József Attila-értelmezés horizontjára, s onnan nézve tekintjük át a portré készítőjének életét és pályáját, sok minden, ami magyarázatra szorul, automatikusan megvilágosodik. Az adatok másféle nézőpontból való újraértelmezése, rejtett összefüggéseinek kibontása mind a festő, mind a költő jobb értéséhez hozzá tud tenni valamit. ▶ Erdélyi Ferenc (1904–1959) Budapesten született, 1904. május 3-án. Apja idősebb Erdélyi Ferenc, egy parasztcsalád hat elemit végzett föltörekvő fia volt; két, hosszabb idejű katonáskodását (1894–1900, 1915–1920) leszámítva a Braun-féle ecetgyárban dolgozott, 1920 után már gyárvezetőként. Anyja László Mária volt, e házasságból két gyerek született: Mária (1901), majd három év múlva öccse, Ferenc. A fiú, aki e cikk főszereplője lesz, egy személyiségét jelentősen alakító periódusban, 11 és 16 éves kora között lényegében apai irányítás nélkül szocializálódott. Öntörvényű személyiségképlete alighanem, legalább részben, e helyzet nyomása alatt alakult ki. Önállósága és erős tehetsége mindenesetre korán megmutatkozott. A háború vége felé, 15–16 évesen már bekerült a lázadozó fiatalok egyik körébe – akkor, 1919-ben ismerkedett meg (a későbbi) Szántó Judittal, akiből utóbb (1930/36) József Attila élettársa lett. Judit később azt jegyezte föl a 16 éves fiúról, hogy „forradalmár” volt – s „festőzseni” (Szántó, 1986: 39.). Erdélyi 1919-től az Iparművészeti Iskolában, majd 1920-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1922-ben egy festményével már a műcsarnokban is bemutatkozhatott. Ám alighanem szűk volt neki Macedónia; 1924-től külföldön próbálkozott művészete kiteljesedésével. Előbb Madridban, majd egy fél évig Algériában élt és dolgozott (közben 1925-ben rövid ideig Budapesten is fölbukkant, Losoncon pedig művei kiállítása volt), majd még 1925-ben Párizsba költözött. A francia fővárosban kis megszakításokkal kb. 5 évig élt. Sokat tanult, az ottani művészeti élet pezsgése sokrétű, gazdag inspirációval szolgált számára. Mozgékonysága azonban nem mérséklődött. Közben, mivel nem politikai emigráns volt, haza-hazaugrott, 1927-ben, Budapesten meg is nősült. (Felesége, talán nem teljesen véletlenül, egy grafikai szaküzlet tulajdonosának lánya volt.) Újabb fordulata életének, hogy 1927 végén Brüsszelbe tette át működése székhelyét, ahol 1927/28 fordulóján önálló kiállítása is nyílt. Műveit jól fogadták. De visszatért Párizsba, szakmailag érthető okokból. Onnan 1931-ben Hollandiába települt át, és 1933-tól Hágában az Első Holland Szabad Festőiskola vezetőjeként is dolgozott. Oktatói tevékenységét nyilván egzisztenciális megfontolások is motiválták, de mesterségbeli tudása, sokrétű fölkészültsége szinte predesztinálta is erre a feladatra. Ekkor már nemcsak festett és rajzolt, de képzőművészeti kritikákat és esszéket is írt. Elméleti tudása is volt. 1936-ban, már viszonylag vagyonos emberként költözött haza, Budapestre.
