Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Sümegi György: Nagy István 1923-as kiállításának sajtója
22 hatalmas beszédű tájait. [...] A puszta geológiai magányát egyetlen alföldi rajzoló sem tudta oly lapidárisan megrajzolni, mint ez a hegyek szurdokaiból idepottyant székely.” A katalógus hátsó oldalán hirdették Surányi Miklós Nagy István című „regényes monográfiáját”, s a könyv aláírt, számozott példányaival a könyvgyűjtőkre is gondoltak.14 Surányi Miklós könyve a sajtóbemutató (október 20.) és a kiállításmegnyitó előtt megjelent. Már ebből a tényből annyi bizonyosan kiolvasható, hogy a kiadónak elemi érdeke fűződött a bemutatóhoz. Az újságok hosszabb-rövidebb, ismertetőket közöltek a kötetről. Kedvcsináló, az alkotó és művészete iránti érdeklődést fölkeltő részleteket, szemelvényeket közöltek belőle, rövid bevezetővel, vagy csak recenzálták. Olyan írás is megjelent, amelyben a könyv és tárlatismertető együttesen szerepelt. A Surányi-könyvet „színes, érdekes novellának” minősítik,15 vagy elismerően csodálkoznak azon, hogy egy művész, Surányi a „karjai közt vigyen egy másik művészt a közönség elé”.16 Surányi „vonzó, eleven módon beszéli el Nagy István élettörténetét”.17 A Singer és Wolfner kiadó hetilapja, az Uj Idők a könyv re, a „nagytehetségű festőre” az életrajza bemutatásával és hosszabb szemelvény közlésével hívja föl a figyelmet.18 A Budapesti Hirlap újságírója a könyv alapján a művész életpálya-stációit (pl. tanulmányait Herterichnél), majd az édesanyjához való ragaszkodó szeretetét emeli ki.19 A könyvet az általános elismerés hangján üdvözlő kórusba disszonáns hangok is vegyültek. A Magyarság recenzense sze rint a „regényes monográfia epiteton ornánszaival inkább árt, mint használ a [...] művésznek”.20 Farkas Zoltán megemlíti, hogy a „fölfedezésnek szánt” kiállítást „eddig szokatlan eset, [...] egy külön kis könyvecske előzte meg”. Ám szerinte a bemutatkozás ugyan figyelemre méltó, de a festő „munkásságának egészével nem árul el olyan lényeges művészi kvalitásokat, amelyek a kissé mesterséges lelkesedést és a [...] lapokban olvasott elragadtatásokat igazolnák”.21 A Nemzeti Ujság a rövid kötetbeharangozó után a tárlatot s a könyvet („pompásan megírt művészi portré”) együtt tárgyalja úgy, hogy konkrét műcímeket is fölsorol (egyedi módon), s finoman annyit kifogásol, hogy egyes képeken „talán az égnek itt-ott túlságba vitt ibolyaszínű, nehéz lobogása van”.22 Bálint Lajos a „szezon [...] legnagyobb érdeklődést” ▼ 14 „Az első 50 példány számozott, és Surányi Miklós és Nagy István sajátkezű aláírásával van ellátva.” 15 Egy eredeti magyar grafikusról . Nemzeti Ujság, 1923. október 10. 16 Surányi Miklós: Nagy István . Pesti Hirlap, 1923. október 11. 17 Nagy István . Az Est, 1923. október 12. 18 Surányi Miklós: Nagy István . Uj Idők, 1923. október 14. 19 (D. L. L.): Nagy István. Surányi Miklós tanulmánya . Budapesti Hirlap, 1923. október 21. 20 n. a.: A Nemzeti Szalonban . Magyarság, 1923. október 21. 21 F. Z.: Nagy István gyűjteményes kiállítása . Szózat, 1923. október 21. 22 Sz. J.: A magyar táj költészete Nagy István kiállításán . Nemzeti Ujság, 1923. október 21.
