Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Szilágyi Márton: Agitatív vers a pusztulás sejtelmében (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!)
74 a polgárait (ezekről a szövegekről a későbbiekben még lesz szó). Ezen dokumentumok egyike, a Horváth Mihály csanádi püspöktől, a Szemere-kormány vallás- és közoktatási miniszterétől aláírt felhívás bizonyította azt, hogy az orosz hadsereg Magyarországra való betörése általános veszélyt jelent minden keresztény felekezetre (a katolikus vallásra éppúgy, mint a protestáns felekezetekre), tehát az oroszok elleni harcnak ilyenformán mint a „pogányok” elleni küzdelemnek van különös létjoga. A „keresztes háború” meghirdetése tehát erre a gondolati alapra épült rá júniusban. Ennek keretében június 30-án Kossuth Lajos kormányzó elnök magához kéretett több írót és színészt, hogy azzal bízza meg őket: népgyűléseken mozgósítsanak a haza védelme érdekében. A sajtóban és falragaszokon is megjelent a hirdetmény – idézzük most a sajtóban publikált változatát: „Holnap, julius 1. 1849. délután 6 órakor Népgyülés a Muzeum udvarán; tárgy: az orosz betörés. Petőfi Sándor. Egressi Gábor. Arany János. Fáncsy Lajos.”11 Ferenczi Zoltán, bár ismerte a pontos eseménytörténetet, ellentmondásosan datálta a költeményt. Először június 20. és 30. közé tette,12 majd később azt írta – a Közlöny felhívásának említése után –, hogy „talán erre írta a költő Föl a szent háborúra! költeményét”. 13 Ugyanezen a nyomvonalon járt a legutóbbi kritikai kiadás datálása is, azaz egyszerűen átvette Ferenczi korábbi javaslatát: a vers keletkezése e szerint június 20–30. között történt.14 Hatvany Lajos szerint viszont „a tervbe vett népgyűlés előtti napon” és saját előadására szánva készült, vagyis szerinte Petőfi június 30-án írhatta.15 Természetesen ez is logikai következtetés, filológiai bizonyíték nincs rá. Mivel a kérdés nem dönthető el, hiszen hiányoznak azok a Petőfitől származó, vagy éppen rá vonatkozó források, amelyek a vers konkrét keletkezéséről adnának felvilágosítást, pontosabb datálásra nem nyílik mód.16 A népgyűlés megtartására és Petőfi szavalatára azonban nem került sor, mivel – ahogyan ezt Petőfi Arany Jánosnak megírta – „az napon, mellyen hirdettük a népgyülést, a mellyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vivandó véres, elhatárzó, utósó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt sat[öbbi]. mint ő: maga mondá ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek – hegedűszóban perse – hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni...”17 A költő ▼ 11 Márczius Tizenötödike, 1849, 62. szám (jún. 30.), 248. Lásd még Petőfi-Muzeum, 4. évf. [1891], 4. szám, 214.; Endrődi Sándor, Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842–1849: Egykorú nyomtatványok másaival, Bp., Kunossy, Szilágyi és Társa, 1911 (Petőfikönyvtár XXIX–XXX.), 535. 12 Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza, III. kötet, Bp., Franklin-Társulat, 1896, 354. 13 Uo. 356. 14 Petőfi Sándor költeményei III., s. a. r. Varjas Béla, Bp., Akadémiai, 1951 (Petőfi Sándor Összes Művei III.), 239. 15 Hatvany Lajos, Így élt Petőfi, I–II. kötet, 2., javított kiadás, szerk. Kiss József – Pándi Pál, Bp., Akadémiai, 1967, II. 714. 16 A lezárás előtt álló, új kritikai kiadás ugyanezen források és megfontolások alapján a verset 1849. jún. 28-a és 30-a közé teszi. 17 Petőfi levele Arany Jánosnak, Mezőberény 1849. júl. 11. = PSÖM VII. 214–215.
