Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 7-8. szám - Balázs Imre József: Avantgárd, emigráció, női alkotók: a felejtés struktúrái (Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere)

13

ahol 1932-ben férjhez ment Eppinger Loránd textilgyároshoz.6

Az 1930-as évek folyamán két gyermekük született, Marion (1933) és Ervin (1936). 1944-ben bombatalálat éri a családi otthont és a megélhetőségüket biztosító gyárat ‒ ezt követően Besztercebányán bujkálnak, találnak menedéket. A család 1945-ben érkezik vissza Budapestre, mecénásként és közvetítőként részt vesznek a művészeti életben, új otthonuk képzőművészek találkozóhelyévé is válik. Erre az időszakra tehető voltaképpen az Európai Iskola művészeivel, illetve ‒ néhány ekkori nyugat-európai útnak köszönhetően is ‒ a Corneille-jel és Doucet-val való találkozás. A korabeli sajtóban is megjelenik az, ahogyan Eppinger Weisz Margit mintegy nyilvánossághoz segíti Corneille képeit. Fontos megfigyelni, hogy az egyik tudósítás magát a házigazdát is festőként nevezi meg:

„Felkerestük a fiatal művészt, aki festőművésznő ismerőse műtermében dolgozik Budapesten.

– Hogy került Magyarországra? – érdeklődünk. – Annak kedves története van! Még a télen történt, hogy nagy gyűjteményes kiállításomra készültem Amszterdamban. Műtermem az ötödik emeleten van. Főleg nagyméretű képeket festek, így azt láttam legcélravezetőbbnek, ha a képeket az ablakon át eresztem le az utcára. Jó vastag köteleken meg is lódítottam a lefelé szállítást, az arra járók nem kis mulatságára. Az egyik képpel azután majdnem agyon ütöttem egy arra haladó hölgyet, aki sűrű bocsánatkérésemre kedves mosoly

lyal válaszolt, elmondotta hogy ő is festőnő, akinek munkáim annyira megtetszettek, hogy mikor hazajött, a Művészeti Tanáccsal meghívatott Budapestre. (...) Körülnézünk a lakásban, mely vendégül látja a holland festőt. Rippl-Rónai, Czóbel, Farkas István, Kmetty, Egry, Diener-Dénes-képek, valóságos kis múzeum. Egy egész szoba Fényes Adolf-képekkel van tele. És ebben a kis Fényes Adolf múzeumban oda van támasztva az egyik kép fölé »Fényes bácsi« elárvult palettája.”7

A képek költöztetésének történetéről ugyan később Corneille egy másik, köz

napibb változatot is mesél, amelyben a képeket triciklin szállítja Amszterdamban, és az ismeretlen hölgy egy hídon szólítja meg őt, amint a triciklin némileg bizonytalanul egymásra rakott képekkel bajlódik. Az ebben a történetben szereplő, Amstel-hídon rögtönzött képkiállítás persze ugyanúgy vadregényes, mint az ablakon át leeresztett képeké.8

Ennek az időszaknak a fennmaradt Eppinger Weisz-képeire egyfajta mérsékelt modernista megközelítés jellemző ‒ kétségtelenül figuratív nyelv ez, azonban a színhasználat és bizonyos elnagyoltság, egyszerűsítés eredményeként távolodik ▼

6 Az Est 1932. június 17., 7.

7 Fehér Rózsa: Így került Budapestre a fiatal holland festő, Corneille

. Szivárvány 1947/27. 12.

8 Küssel: i. m. 28.