Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Balázs Imre József: Avantgárd, emigráció, női alkotók: a felejtés struktúrái (Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere)
12 együttműködéseket alakítottak ki, mint amennyire ezt az egymástól élesen elváló irodalomtörténeti és művészettörténeti kutatások megmutatják. Azok a művészcsoportok, amelyekkel Eppinger Weisz Margit és Madeleine Kemény Szemere kapcsolatba kerültek (Európai Iskola, Cobra), ugyanúgy tagjaik közt tudhattak írókat, képzőművészeket és teoretikusokat, akik gyakran egyaránt tevékenykedtek a vizuális és szövegművészetek területein. Eppinger Weisz Margit (1902‒1989) egy különleges epizód következtében van jelen a magyar művészettörténeti emlékezetben: ebben a történéssorban egy olyan, ritkán tárgyalt jelenség sűrűsödik, amely az európai művészeti kommunikáció hagyományosnak tekintett Nyugat‒Kelet irányait felülírja, komplexebbé teszi. Ebben a történetben ráadásul találkozik a magyarországi Európai Iskola (1945‒1948) és a későbbi Cobra (1948‒1951) művészcsoportok története. A főként dán, belga, holland és francia művészeket összefogó Cobra csoport két későbbi fontos alkotója, Corneille (belga-holland festő, 1922–2010) és Jacques Doucet (francia festő, 1924–1994) ugyanis 1947-ben Budapestre, illetve Szentendrére érkeztek, és több hónapig éltek és alkottak Magyarországon. Mindkettejüket Eppinger Weisz Margit hívta Magyarországra, alighanem a korabeli Művészeti Tanácsot is bevonva az utazás formaságainak intézésébe3 ‒ Corneille és Doucet ekkor találkoztak az Európai Iskola csoport tagjaival, és ekkor szerveztek egyéni kiállításokat számukra Budapesten az Európai Iskola-sorozatban. Mindketten pályájuk szempontjából döntő eseményként számolnak be magyarországi tartózkodásukról, ahol az Európai Iskola-tagok Klee és Miró képeivel, illetve saját, absztrakciót és szürrealizmust ötvöző munkáikkal ismertetik meg vendégeiket. Ez a komplex összefüggésrendszer, amit akár hatásként is leírhatunk, a későbbiekben jelen van a Cobra-korszak alkotásaiban is. A Cobra-modell magyar kulturális relevanciáit és a csoporttagokra vonatkozó történetelemeket külön tanulmányban tárgyaltam,4 ezúttal arra összpontosítok, mi volt ebben a történetben Eppinger Weisz Margit szerepe, illetve hogyan van jelen az ő személye a Corneille-re és Doucet-re vonatkozó narratívákban. Ezt követően Madeleine Kemény Szemere pályájának az 1920-as és 1930-as években Magyarországon kibontakozó szakaszát, majd a Cobra-csoport vonzáskörében, francia–svájci–holland hálózatokban továbbalakuló külföldi munkásságát értelmezem. Weisz Margit az 1920-as években Fényes Adolf irányításával tanult képzőművészetet,5 majd többéves berlini és párizsi tanulmányútra indult. Itt a Vogue és más divatmagazinok számára készített illusztrációkat. 1930-ban tért vissza Budapestre, ▼ 3 Claudia Küssel: Corneille: A magyar kaland, 1947 . Szenzus, Bp., 2002. 28. 4 Balázs Imre József: A Cobra-modell relevanciája a magyar kultúrában . In: Biró Annamária – Boka László (szerk.): Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 4. Partium Kiadó – Reciti, Nagyvárad–Budapest, 2021. 277–289. 5 Az Eppinger Weisz Margit életrajzára vonatkozó adatokat, ahol nincs külön jelölve, az örökösei által az emlékére létrehozott honlap alapján adom meg: https://www.margit.org/cronologia
