Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 6. szám - Juhász Attila: „Fogalmazza magában a szétesés grammatikáját” (Technika és poétika – számmisztika és szótörés, életérzés és világkép Az idő sakktáblája című Zalán Tibor-versciklusban és annak formai előzményeiben)
98 kommunikáció, a hit koherenciájának újra megteremthetőségében, rehabilitálhatóságában, itt árnyaltabb modellezésre is alkalmassá válik a módszertan: a mondatkezdő nagybetűk mint a szövegtagolás kizárólagos láthatósági eszközei sokszor széttagolnak, rövid, hiányos mondatokká darabolják a szöveget, másrészt a tagoló írásjelek hiánya elmossa a tagmondatok határát, s így a szintaxist teszi képlékeny nyé, aminek következtében az olvasónak kell elvégeznie a darabolást – ez pedig éppúgy megtöri az olvasás folyamatosságát, mint a sorvégtörések által késztetett jelentésrekonstruáló vagy jelentés-szétszálazó megtorpanások. Ennek alkotói lélektanához azonban hozzátartozik a kerouaci ajánláshoz – és párhuzamhoz – kapcsolt pozitív reflektáltság is, amely arra utalhat, hogy a célképzethez rendelt elv mechanikussági eleme a megvalósítás eredményességnövelő tényezőjeként viszi előre, szövi tovább a szöveget: „Egyenletesen hala / dok ami boldoggá tesz egyben [...] Közel lehetek” (Légszomj és hányinger ). Nem kerülhető meg a zárókompozícióba applikált, Wittgenstein hatását mutató szentenciasor sem, mely rámutat, hogy a törtség nyelvi példái és technikái önmagukon túlmutató szemléltető-modellező képességgel rendelkeznek, tulajdonképpen leképezik magát az elvi és szemléleti jelentéstartalmakat is: „Nincs mese [...] szövegszerűen nem visszanézhető a / valóság [...] A / mi megmutatható több mint a / létező A ki nem mondható / pedig megmutatható” (A lovak reggelije ). A kortárs motivációs hatások közül kétségtelenül Kovács Péter (Pet’R) festőművészé a legelemibb. „Ez a könyv a három éve elhunyt Kovács Pétertől való búcsúzás. A borítóim régóta az ő rajzaival jelennek meg, hasonlóan léteztünk a festészetben, illetve költészetben. Vannak kiváló művész barátaim, de egyikük sem áll ilyen közel az én szaggatott, széttrancsírozott világomhoz”48 – az idézet poéti kai kulcsszavai egyszerre meg is világítják a lényeget, ami – mindamellett, hogy dialógust folytat a wittgensteini gondolattal – Zalán nyelvhasználatában és szövegstruktúra-képzésében e versek esetén egyébként is szembetűnő, poétikus szemléltetése pedig a memento-versben több tételben fontossá válik: „A / keresővonalak összebog / ozódnak s a kéz nem rendezi /őket rendszerelemekké [...] hogy nincsenek szavak / az is közös [...] Különös ját / ék hogy előbb talál s csak után / a keres [...] A távolban egy / fehér folt Körülötte össze / csomósodott vonalak / ceruz / agubancok A dráma azok / on túl A látható mögött S már / a mögött látható [...] Már szétszéledtek a kereső / vonalak is A halál végül / úgyis megtalál” (Hír – barna csomagolópapíron). A kötetben valamiképpen megidézettek közül csupán azért említhető utolsó hivatkozásként egy Arany János-i mottó,49 mert a ciklikus tagolás azt tulajdon ▼ 48 Az idézet forrását ld. az 5. sz. jegyzetben. 49 „midőn sebet a lélek önmagán ás –, / Kétségbeesésben talál gyönyört...” (ld. A lovak reggelije , 7. old.)
