Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Beke József: Szólásszerű kifejezések a János vitéz nyelvében
55 Beke József Szólásszerű kifejezések a János vitéz nyelvében Szinte a régi szakácskönyvek receptjeinek ilyen áttételes mintájára készült a világ- és a magyar irodalom némely jelentős alkotása: „Végy egy embert, mozdítsd ki alaphelyzetéből, vidd ki a világba, ahol cselekedjék, viselkedjék belátása, tehetsége, akarata szerint.” Ezt követve az író előtt egyszerre kétoldalú szemléletmód kínálkozik: a VILÁG és az EMBER sokrétű és ugyanakkor kölcsönös egymásra hatását tudja bemutatni. Ez az alaphelyzet aztán az alkotó képessége szerint alkalmat nyújthat bármilyen művészi minőség létrehozására. Egy-egy példa erre a XVI. századból a francia Rabelais reneszánsz ihletésű Gargantua -ja és a magyar Gvadányi József későbbi műve: Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1790). Az kétségtelen, hogy Petőfi a János vitéz ben Kukoricza Jancsi egész egyéni ségét úgy formálta, mintha ráruházná a Rabelais művéből kicsengő reneszánsz akaratszabadság akár tudatos, akár önkéntelen alapelvét: a mű hőse itt nemcsak főszereplő, hanem cselekvő hős olyan értelemben is, ahogyan a reneszánsz korban a „Tedd, amit akarsz!” parancsát értelmezték: Jancsi nem sodródik a körülmények által, hanem az előtte bőségesen torlódó minden bajban-gondban megtalálja a megoldást, és bátran, önállóan elhatározásra jut, tisztességesen, segítőkészen, a jóra törekedvén sikeresen teszi a dolgát! Ez az elvi alap természetesen épül össze a nép mese megkívánta sikerességgel: az árva gyerekből, a világgá zavart juhászlegényből Tündérország királya lesz, aki eléri, sőt, ami a legfontosabb: becsületes döntései és bátor tettei alapján igazán meg is érdemli személyes boldogságát. Könnyen meglehet, hogy Petőfi előtt éppen Gvadányi említett műve is fölmerült, amikor 1844 őszén A helység kalapácsa befejezése után azonnal belefogott Kukoricza Jancsi történetének megírásába. Persze amint két azonos recept még semmit sem mond két étel minőségéről, ez ugyanígy van két azonos alapelven épülő irodalmi alkotás esetében is. De azt is tudjuk, hogy Gvadányi rég elfelejtett, sokak által lesajnált művéről Aranynak is voltak elismerő szavai, Vörösmarty is így nyilatkozott: „A híres Peleskei notárius, a leleményes Gvadányinak elmeszüleménye.” Sőt Petőfi éppen ebben az időszakban tisztelgett Gvadányi előtt egy régies, négyes rímű verssel, amely így kezdődik: Kegyelmednek már rég pihen a pennája, Kegyelmednek régen megnyílt a sír szája, Hol békességgel a föltámadást várja, De még most is kedves nekem a munkája. (A régi jó Gvadányi)
