Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)
39 hatvanon túli titkárnőnkre: „Kislány, maga hallgasson!” Korábban meg, még tejfölösszájú titán korunkban az volt a kedvenc szórakozásunk Tibor bátyánk asztalánál a Krymben, hogy míg ő eszméi belső tüzétől áthevülve, szenvedélyesen magyarázta nekünk a hegeli meg a lukácsi dialektika lényegét, miközben belefeledkezve szívta az erős kapadohánnyal töltött Lipákat, melyeket egymás után nyújtottunk oda neki, ő pedig valahányszor kivett egyet az eléje tolt cigarettásdobozból, majd tűzzel kínáltuk, mire ő, anélkül, hogy tudatosította volna, az előzőt mindig letette a hamutartó szélére... A hetediknél vagy nyolcadiknál azonban, miután több cigarettának már nem volt hely a hamutartó szélén, meglepetten felkiáltott: „Kié ez a rengeteg cigaretta?!” S jellemző volt rá, hogy ezt többször is el tudtuk játszani vele. Igaz, akkor meg ő tolt ki velem, de nagyon, amikor megbeszéltük, hogy ekkorra és ekkorra kimegyek hozzá Zabosba, hogy vele is interjút készítsek a Vita és vallomás soroza tomba, mire, becsületemre legyen mondva, ki is cipekedtem hozzájuk vagy tízkilós orsós magnetofonommal, ám ő – sehol... Csak később, vagy harmadnapra rá tudtam meg valakitől, hogy a megbeszélt időben törzshelyünkön, a Krymben kuncogott egy társaság előtt azon, hogy Tóth Laci most van kint nála. A végére viszont már Tibor bátyám is erősen kijózanod(hat)ott. Ráadásul élete utolsó éveire a cukorbaja már annyira elhatalmasodott, hogy végzetesnek bizonyult a számára (ráment a szemére is). Ekkori története például, hogy amikor az orvosok több mozgást javasoltak neki, az egyik Jókai Napokon – megható naivitással – kerékpárral jelent meg Komáromban (azaz rémületében képes volt Pozsonyból Komáromba letekerni 100 kilométert!).13 Meg aztán, miután elvégezte a dolgát (hóhérmunkáját?), úgy tudom, főszerkesztője, Lőrincz elvtárs kegyeiből is kiesett az Új Szó nál, ami szintén nagy csalódást jelentett a számára, de a legnagyobb kiáb rándulása az volt, amikor a hetvenes évek második felében konszolidálódásukban az új – neosztálinista – szlovák vezetés odáig jutott, hogy ismét elő tudta venni a „magyar kártyát”, azaz a magyarkérdést helyezte középpontba, így többek között az iskolaügyben is néhány erős, a szlovákiai magyar iskolák felszámolását mint végcélt szolgáló intézkedés bevezetését kezdték tervezni, amitől Tibor bátyánk teljesen összeomlott és magába zuhant. Emlékezetes felszólalása volt például – élete utolsó közszerepléseként – idén tavasszal a Szlovák Írószövetség magyar tagozatának ülésén, amikor épp ezekre a tervekre és veszélyekre figyelmeztetett elkeseredetten, összeomolva, mely fellépése talán – legalábbis én így értelmeztem – élete s eszméi nagy kudarcának beismerése is volt egyben. Mindössze ötvenhárom éves volt. De a valóságban ennél sokkal, de sokkal vénebb... (1978. augusztus 11., péntek) ▼ 13 Vissza már, ha jól tudom, vonattal ment.
