Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

30

soraim”, amit pedig kritikusunk Varga Imrénél „személytelenségnek és tárgyiasságnak” nevez, az „csak szubjektivizmus, félresikerült kísérlet”. És hát ideje lenne neki is – meg Zalabainak is – tudomásul vennie, hogy „nem él Nyugaton”. Különben is már Lukács György is megmondta, hogy az esztétikum lényege a valóság visszatükröződése, melyből a „művészet evilágisága” fakad, az ember pedig mint materialista lény [sic!] „nemcsak a vallásos transzcendenciát veti el, de elvet mindenféle metafizikát és oktalan szubjektivizmust”. Márpedig, amit Lukács György – és Bábi Tibor – egyszer megmondott, az úgy is van, nem? Meri-e valaki állítani, hogy nem?! Szegény Tibor bátyám! De... na ne! Az ember utóbb még sajnálni kezdi a kivégzőosztagot is, mert az egyenként olyan szerencsétlen emberekből áll?... (1972. január 21., péntek)

Visszafelé A márciusi Irodalmi Szemle

Gál Sanyi Visszafelé

c. novelláját közli. A története röviden: egy ember kiköltözik az emberi társadalomból a természetbe, és elindul az evolúció útján – visszafelé. Ami már önmagában is igen izgalmas filozófiaiontológiai és (társadalom)lélektani problémákat vet fel. De ami több: mindvégig fegyelmezett, célra tartó, feszes tud maradni, röviden: kiváló írás. S a maga nemében páratlan is a szlov. magy. ir.-ban, de nemcsak itt, a magy. ir.-ban is általában. A szlov. ir.-ban hasonló kérdéseket fejteget Ján Lenčo Út – kezdethez és véghez

(

Cesta na začiatok a na koniec) c. elbeszélése. Érdekes lenne tudni, hogy Sanyi ismeri-e Lenčo írását. S azon is érdekes lehetne eltöprengeni, van-e összefüggés a témaötlet és társadalmunk politikai visszarendeződése között, szekerünk rúdjának visszafelé fordulása között? S bár ez csak (egyelőre?) puszta felvetés, az analógia mégsem lenne teljesen légből kapott... (1972. április 14., péntek)

Valamit Közép-Európához Tegnap délután, tördelés után, pozsonyi nyomdánkból bementem az Irodalmi Szemlébe is, ahol Oláh János levelével fogadtak (még április 13-án írta, mivel azonban nem tudta a címem, a Szemlé

be küldte, ahol csak most adták át, igaz, újabban nem sűrűn járok a szerk.-be). A levél szerint jugoszláviai barátai „szeretnének egy antológiát kiadni középeurópai költők, fiatalok verseiből”, akiknek azt ajánlotta, hogy keressenek meg engem, mivel én biztosan tudnék nekik fordításra érdemes cseh és szlovák költőket javasolni, és rögtön küldhetnék is tőlük néhány verset mutatóba. Ami egészen jó hír, s ha még nem késő, átgondolom, kit és mit lehetne. És persze megpróbálok szerezni Jánosnak az Egyszemű éjszaká

ból