Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 5. szám - Tóth László: Mozgó világ (Széljegyzetek – elszelelt esztendőkhöz – 1970-es évek)

23

Vernisszázs után aztán egy csapattal, bár a Kossuthon maradva, a Szófiába: traccsok, felöntések

. A végén azonban a nagy kérdés: innen hova? Azaz: hova innen? Amikor is Dúdor Pista barátom, a csavargó dereski festő, aki egyik legelső mesterének vallotta Szabó Gyulát, felrikkant (szeme kissé homályos már, de még nem egészen, volt már homályosabb is): „Menjünk fel Thurzóhoz.” Jó, menjünk. És fel is mentünk. Nem tudni, honnan s mikortól ismerték egymást, de mi Gáborral ekkortól.2

Rendkívül közvetlen szerzet, aki iránt mégis feltétlen tiszte

lettel van az ember... Mégis jó hát az Isten, ha egyetlen nap alatt két ilyen rendkívüli teremtményével – mint Szabó Gyula és Thurzó Gábor – szerencséltetett összehozni engem... Akik egyike az ecsetjével, másika a tollával beszélget

vele nap mint nap. A transzcendenciák így hát, mondhatni, ezerrel működtek ama múlt heti kiállításnéző napomon... (1971. március 30., kedd) Jelentéktelen Diplomások Tegnap a komáromi színházban Raffai Sarolta Diplomások

ján. Maga a darab teljes csalódás; nem értem, mi kavart körötte – vagy mivel kavart – akkora vihart a sajtóban, színházi életben, mely még az érdeklődésemet is fölkeltette. Magyarán, minden dísz nélkül, egyszerűen rossz. Felszínes jellemábrázolás, ha maga a tárgy tartogatna is némi lehetőségeket az író számára, nem él velük, a legcsekélyebb drámai erő nélkül, a dramaturgia akadozik, jelentéktelen rész(let)ek kapnak hangsúlyt a fontosabb lélektani mozzanatok rovására, amelyeken az egész előadás áll vagy bukik. Mintha a szerző elfeledkezett volna róla, hogy most nem a páhi vagy keceli iskolai katedráról, hanem a színpadról beszél. A színészek közül talán egyedül csak Turner Zsigmond alakítását emelhetném ki, sőt nyugodtan mondhatom, hogy a komáromi Magyar Területi Színház egész jelenlegi színészgárdájából ő az egyedüli, aki előadásról előadásra a lehető legtökéletesebbet tudja nyújtani. Számára nincsenek kis szerepek, csak jó alakítások vannak. Nagyon rossz volt viszont Boráros Imre és Ropog József, de nem a megszokottak Platzner Tibor adott sablont követő díszletei sem. Egyszerűen fényes példája ez az előadás annak, amikor egy darab szembemegy a színházzal, az pedig nem tud kitérni előle. S ugyan mi lehet az ilyesmiből? Jobb esetben is egy nagy ▼

2 Thurzó Gáborral való ismeretségemről a „...bűnös voltam, ártatlan”

című portrémban vallottam részletesebben, lásd a Határsértők című kötetemben (Gondolat Kiadó, Budapest, 2015).