Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Margetin István: Sovány malac
17 Margetin István Sovány malac Az ablakhoz nyomta a homlokát. A varjakat számolgatta, ha meglátott egyet, rálehelt az üvegre, az eredményt berajzolta a foltba. A varjak mindenevők. Tizenhat, tizenhét. Nem válogatnak. Egyszerre három, akkor az húsz. Gyorsan sötétedett, egyre nehezebb volt észrevenni a madarakat. Ásított. Már tátva volt a szája, szemét becsukta, amikor észbe kapott. Lebukott az üléstámla mögé. Kezét a fülére szorította, ne hallja, ha az apja kiabálni kezd, megmondtam, hogy ne aludj, mindjárt hazaérünk, majd alszol otthon. Addig erőlködött, míg sikerült összeszorítania az állkapcsát. Fölegyenesedett, a visszapillantó tükörben az apjára sandított. Apa nem vette észre az ásítást, mereven nézte az utat, a feje ütemesen hintázott előrehátra, mint az esti meccsek elején. A második félidő alatt már horkolt, olyankor össze lehetett mosolyogni anyával. Apa is fáradt volt, pedig ő ebéd után hortyogott két órát. Biztos a sírástól, a sírás nagyon fárasztó. Ha ott maradtak volna nagypapóéknál, már alhatnának, a nagy dunyha alatt, ami először hideg, aztán nehéz. Anya könyörgött, hogy ne induljanak el, nem szabad így vezetni, de apa nem hallgatott rá. Rég kiment az már, és a rendőrök sem hülyék, hogy ilyen hidegben az út mellett álldogáljanak. A kisfiú visszafordult az ablakhoz. Hosszú falvakon hajtottak át, élesen kanyargott az út. Üresen álltak a házak előtti padok, a kocsmák előtt sem cigizett senki. Nem voltak kutyák, még varjak sem. Ahogy közeledtek a városhoz, egyre több lett az autó, legalább azokat lehetett figyelni. Volt néhány kamion is. A sonkát beraktuk, kérdezte hirtelen. Hangja megbicsaklott, mintha napok óta először szólalt volna meg. Becsúszott középre, a sebességváltó fölé hajolt. Nem, kicsim, azt otthagytuk. Majd húsvét előtt megyünk érte, mondta az anyja. Tavaly is így volt, nem emlékszel? Minden télen ott térdelt a konyhai sarokgarnitúrán, végignézte a disznóvágást az ablakból, de a malac megölése annyira se érdekelte, mint a sokat ismételt természetfilm, amiben az oroszlánok zsiráfra vadásznak a sivatagban, egy kiszáradt folyómeder mellett. Az oroszlánok ritkán támadnak ennyire veszélyes ellenfélre, de már nem bírják tovább élelem nélkül, mondja a narrátor. Mindegyik mondat után hosszú szünet. Semleges képek, homok, elszáradt növényzet, egy-egy zöld bokor. Feszült várakozás, hiába tudja, hogy a zsiráf meg fog menekülni. A falkának csapatként kell összedolgoznia. Lassított felvétel, a zsiráf vékony ágat rág. Közeli kép az egyik oroszlán szeméről. A zsiráf kinyújtja a nyakát, a füleit hegyezi. Újabb közeli kép, egy oroszlán megnyalja a szemfogát. Két nőstény vezeti a támadást, a többiek a lehetséges menekülőutakat zárják le. Fölgyorsulnak a képek, oroszlánmancsok és zsiráfpaták verik fel a homokot. A zsiráf elég gyors és kitartó ahhoz,
