Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Gönczi Gergő: Petőfi Sándor és az 1848. évi szabadszállási választási botrány iratai a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban
46 ta szét kiáltványát, a választókerület többi településén nem jelent meg.21 A naiv márciusi ifjú mégis rendkívül eredményesnek érezte a kampányolást, és vakon bízott a sikerben: „Lejöttem szülőföldemre Kis-Kunságba, proclamátiót osztottam szét a nép között. Azt az egész kerület választóinak igen nagy része lelkesedéssel fogadta, s egy hangon azt beszélték, hogy engem választanak követnek.” 22 Óriásit tévedett. Hiába hasonlították hívei a kiáltványt brit államférfiak politikai nyilatkozataihoz, több ponton is hibás volt. Például nem volt szerencsés, amikor a kiáltvány elején apja, Petrovics István emlékét próbálta feleleveníteni: „Ugy hiszem emlékeztek még arra az alacsony köpcös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta; az az én apám. Nem gondolám, hogy őtet egészen elfelejtettétek volna, mert hiszen akkor, amikor itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közü letek.” A Kiskun Kerület lakói nagyon is jól emlékeztek az apára, de nem olyan jó szívvel, mint azt a fiú remélte. Míg ellenfele apját köztisztelet övezte, addig Petrovics István csak egy bukott mészárszék- és kocsmabérlőként maradt meg a fejekben, akinek elbitangoló jószágai többször károsították mások javait, aki feljelentéseivel és kocsmai verekedésekig fajuló vitáival sok haragost szerzett a helyi zugbormérők és feketevágók között, és aki végül megszégyenülten kiszorult a redemptusok közül, miután 1840-ben adósságai miatt elárverezték ingó és ingatlan javait Szabadszálláson.23 Emellett egyes szöveghelyeken Petőfi oly nyíltan fogalma zott, hogy az már egyeseknek sértő volt: „A mint mondám, Magyarország gyalulatlan deszka, ti most meg akarjátok gyalulni, jól van, én ajánlom magamat a ti kezeitekbe egyik gyalúnak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalú vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba... Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek vagy eddig legalább nem voltatok. Marczius 15-kéig egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyai alázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz.” Egyes szabadszállási lakosok panaszt is tettek a helyi tanácsnál, mire 1848. június 12-én elfogadták Szabadszálláson azt a jegyzőkönyvi fogalmazványban fennmaradt 326. számú tanácsi határozatot, amely a választási csalás legfontosabb bizonyítéka: „Némely polgárok előterjesztik, hogy Petőfi Sándor számos kiosztott példányokba felszóllítást intézett e néphez, melybe magát, e választó polgársággal követül akarja a leg▼ 21 A választókerülethez tartozott még Fülöpszállás, Kiskunlacháza, Kiskunmajsa és Kiskundorozsma. Tóth 1994. 105. 22 Pesti Hírlap , 1848/87. szám (1848. június 21.) 23 Az 1838-as dunai árvíz után Petrovics István adósságokba keveredett, főként Matulay András ercsi mészároslegénynek tartozott több ezer váltóforinttal. 1838 októberében ugyan törlesztette az adósság egy részét, Matulay mégis perbe fogta. Petrovics István fellebbezésekkel, kérelmekkel próbálta késleltetni a végrehajtást, végül 1840 áprilisában elárverezték szabadszállási vagyonát. Az ügyben benyújtott kérvények és Petrovics István árverezésre került javainak jegyzéke megtalálható: MNL BKML V. 376. a Tanácsi jelzetelt iratok . C5-A36. Petrovics István adóssági peréhez lásd Balogh 2012. 22–23.; Bánkiné 1997. 18.; Tóth 1994. 100.
