Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Kőrössi P. József: Hetven, hetvenegy (elbeszélések)
19 legszükségesebbeken kívül két-három szónál többet. „Hová tegyem?”, „Így jó lesz?”, „Ha meg kell fordítani...”, „Jó, szólok”. És ők: „Hozd azt a talpat, s tedd ide a gépre!” Ő addig elszív egy cigarettát. „Keress egy lécet, és tedd az anyag alá!” Ő addig megvitatja, hogy a tizenegyes az volt-e a vasárnapi mérkőzésen. „Vidéki vagy? Neeem?” „Látod, többet értél volna egy szakmával.” Így és ennyi. Kanyarfúróért már nem küldenek éjszaka a raktárba, reszelőzsírért sem... A mesterrel, apám focidrukker barátjával a buszon találkoztam egyik délután. – Hová, hová, fiatalember? – Könyvtárba. Ott jobban tudok tanulni. Ő is járt annak idején. Kétszer is megpróbálta. Nem sikerült. Nem bánta meg. Ötven körül jár. Ő mondja így: „Ötven körül járok.” Elégedettsége indokolt. Engem azóta már nem utasítgat. Egyszer próbára tettem. Csaknem teljes nyolc órát ültem az orra előtt. Egész nap semmire rá nem tettem a kezem. Nem szólt. Azóta szégyellem magam előtte. Mert megtettem a többiek előtt. Meg Léda előtt. Tudtam, hogy sajnálnak. Mégis. Nemigen van munkánk, Lédának igaza volt. Egyelőre úgy tűnik, ma unatkozni fogunk. Nem lesz elég a csomag cigaretta estig. Öt óra felé aztán leég az egyik fúrógép motorja. Le kell emelni a gépről. Léda leengedi a csigát, mikor már visszaakasztottam, megfeszül a sodrott drótkötél. Vele együtt feszül Léda combján a fekete nadrág. Szinte már pattanásig. Lentről látom, együtt érez, együtt dolgozik az anyaggal, a géppel, a daruval. Ezt figyelem, s közben a két kötél közé szorul a hüvelykujjam. Nem kiabálok. Újonchoz nem illik. Meg aztán Léda előtt? Kinevetne. Majd csak leengedi. Észreveszi, nem engedi le. – Máskor ordíts – szól le. Az ujjam kék-zöld, nem törik, nem szakad. Még mindig nem engedi le a daru csigáját. Nem lazul. Háromnegyed hétkor egy kéttonnás darab alatt megnyúlik, majd elszakad a drótkötél, falnak csapódnak a fémszálkák. Kis híján falhoz lapít. Átvillan az agyamon: agyonüt vagy nem üt agyon? Nem üt agyon. Míg új kötelet hozatok a raktárból, eltelik az ebédszünet. Munkaidőben eszem, fél nyolc után. A mester épp ekkor tartja utolsó ellenőrző körútját. Lesüti a szemét. Nem szól. Tíz óra előtt elromlik a daru. Léda hazamegy. Én nem mehetek. Máris szól a villanytargonca sofőrje. Már rakodjuk is a vasporral, forgáccsal teli mázsás fémládákat. Mikor az udvaron a kijelölt helyre kiborítjuk, ő elugrik. Nekem a torkom megtelik vasporral. Köhögésre ingerel. Visszatartom. Nem köhögök. Útközben visszafelé eldöntöm, hogy azért sepregetni nem fogok. Én anyagmozgató segédmunkás vagyok. Mégis sepregetek. Mikor beteszem magam mögött az öltöző ajtaját, megkönnyebbülök. Még itt rágyújtok utolsó cigarettámra.
