Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 3. szám - „A szerkesztő az első olvasó” (Pintér Lajossal Pál Sándor Attila beszélget)
14 mögött ülnek. (nevet) Nézd meg az összeállításban.7 Rohamtempóban jelentettük meg, mert májusban volt a tanácskozás, és szeptemberben már megjelent, Lezsák Sándortól kaptuk meg a hangszalagokat, azokat be kellett gépeltetni, engedélyeztetni kellett a hozzászólókkal, korrigáltatni satöbbi. Így is négy hónapon belül közöltük. A fotóhoz még: Iskander elfáradt, leült a lépcsőn, volt egy följárati lépcső, és a korlát mögül fényképezett lefelé, és így az egész társaság rács mögé került. (nevet) Hogy ez bekerülhetett, az már nemcsak az én bátorságom volt, hanem Goór Imréé is mint képszerkesztőé, és Hatvani Danié is mint főszerkesztőé, meg persze Bahget Iskanderé mint fotósé. Négyünk összeesküvése kellett, hogy ez a szimbolikus fotó kerüljön a szám címoldalára. Ez a kort, és ami történt, jól illusztrálta. Szinte az igazi botrányt nem is a fölszólalások keltették, hanem ez a fotó. De súlyosabb felelősségre vonásról nem tudok. Mondtuk, hogy nem tehettünk róla, hogy pont ott volt az a rács. Iskander is széttárta a karját: véletlen. Pedig ugye véletlenek nincsenek. Még annyit, hogy az, hogy Illyéssel a munkakapcsolat ekkor is pazar volt, mind hagyján. Elmondok még egy történetet az ő emberi nagyságához. Szamizdatban terjedt az ő Latinovits-verse. L. Z. halála 8 a címe, amit ő nem tudott publikál ni, de terjedgetett. Nekem megvolt. Danival megbeszéltem, hogy mi ezt vállalnánk. Írtam Gyula bácsinak egy levelet, hogy „kedves Gyula bácsi, szeretnénk a Latinovits-verset közölni, nem kérjük a kéziratát, mert az nekünk megvan, hanem csak szíves engedélyét kérjük”. Postafordultával válaszolt, ma egy pályakezdő fiatal sem válaszol neked postafordultával, de az akkor Nobel-várományos Illyés igen, és azt írta, hogy „a vers közléséhez hozzájárulok, sőt: megtiszteltetésnek veszem”. Ez az európai stílus. Ezt például Illyéstől tanultam, hogy a stílus maga az ember. – Hatvani Danira egyébként hogy emlékszel? Ez engem valamiért nagyon érdekel, gondolom azért, mert nekem már természetesen semmi kapcsolatom nem volt, nem is lehetett vele, de amit látok, hallok, olvasok, az alapján úgy tűnik számomra, hogy jó minőségérzékkel rendelkezett, de nagyon nehéz volt lavíroznia a politikai és cenzurális széljárások között. – Daninak nehezebb helyzete volt, mint nekem, bár volt olyan, hogy nem a főszerkesztőt rúgták ki, hanem a segédszerkesztőt, lásd Új Forrás , Nagy Gazsi esete, szóval nekem is volt felelősségem, de az igazi felelősség Danié volt. Ő párttag is volt, hívogatták is ide-oda, pártközpontba, minisztériumba, megyei párttitkárhoz, megyei elnökhöz. Egy elég érdekes és dokumentumértékű könyvet írt ő a megpróbáltatásairól, az a címe, hogy Tilalomfák árnyékában . 9 Tanulságos, Dani, amikor ▼ 7 Vö. Forrás 1979/9. 8 Illyés Gyula, L. Z. halála. Forrás 1978/4. 7. 9 Hatvani Dániel, Tilalomfák árnyékában. Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata. Püski Kiadó, Budapest, 1997.
