Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Varga Imre: Tóth László: Hagyomány és identitás
103 Ide hozható Duray Miklós példája a kommunista önkényuralom idejéből. Duray a hetvenes évek végén előadásokat tartott a magyar egyetemistáknak, és vitába szállt azokkal az értelmiségiekkel, akik a Charta ’77 jelentőségét vitatták. 1978-ban megalapította a magyar iskolák beolvasztása és felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és 1989-ig szóvivője lett. 1979-ben a Bibó-emlékkönyv egyik írója, és ekkor került kapcsolatba a chartásokkal. Megfigyelések, házkutatások, kihallgatások és a külföldi utak megtiltása sorozatosan követték egymást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával, és az év november 10-én letartóztatták. 1983 elején még vizsgálati fogságban tartották. Kiállt mellette a Charta ’77 és a magyar írók egy része is. Külföldi nyomásra a perét felfüggesztették. Még ugyanebben az évben aláírta a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták, s ez ellen tiltakozott az amerikai Pen Club és az Amnesty Internacional. A tiltakozá sok ellenére tizenöt hónapig fogva tartották, de szabadon enged é se után is foly tatódtak ellene a rendőrségi zaklatások, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is. 1988-ban amerikai nyomásra visszakapta az útlevelét. S a Pennsylvániai Magánegyetem meghívására feleségével az Egyesült Államokba utazott. Amerikában ellopják az útlevelét. S így 1989-ben csak az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbenjárásával kapott engedélyt a hazautazásra. Decemberben már a kommunista rezsim bukása után felálló új csehszlovák kormány miniszterjelöltje volt, de a tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa, a későbbi kormányfő körének vétójára a jelöltek közül egyedüliként mégsem vált a kormány tagjává. 1990-ben Együttélés Politikai Mozgalom néven pártot alapított. „Visszatartott lélegzettel élni – írja Fábry Zoltán hosszú ideig kéziratban maradt naplójában, az Üresjárat ban: – a szervezet nem bírhatja ki soká. Ki lesz a felelős az ezzel okozott pszichikai, fizikai és biológiai károsodásért?” S a közös bűnösségért üldözés után, az ötvenes években sem lehetett kimondani a traumát. Bábi Tibor és Csontos Vilmos ugyan kísérletet tett rá egy-egy versében, de ezek nem voltak, nem is lehettek túl mélyek, megmaradtak a szólamosság szintjén. S az egyéni és közös traumák feldolgozása is csak későn, a hatvanas, és még inkább a hetvenes-nyolcvanas években kezdődhetett meg elsősorban Tőzsér Árpád esszéiben, verseiben. A hatvanas évek vége felé, az emberarcúnak nevezett szocializmus pár évében ugyan előkerült egy-egy régi dokumentum, például Fábry Zoltán röpirata a magyar üldözések és a kollektív bűnösség elleni A v á dlott megszólal , de Peéry Rezső és Szalatnai Rezső röpiratai csak a szocializmusnak nevezett korszak megszűnése után jelenhettek meg.
