Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 2. szám - Juhász Attila: Párhuzamok és összeillesztések (Géczi János: Judith, avagy a baltás gyilkos felesége)

95

korrajzos aktualitás beemelését is hozzáilleszti a szerző. A narrátori szólamban megfogalmazott életútösszegző áttekintés számára a szobatisztaság megtanulásától az önálló élet elkezdéséhez való problémamentes, céltudatos pozíciótalálásig 25 sornyi terjedelem is elegendő (300-301.). Ezt a direkt eligazítást árnyalja azzal, amikor a felnőtt fiú gesztusainak professzionális pszichológiai analízisét a jósdában az anyával végezteti el utolsó találkozásuk alkalmával (381.). A legtöbb információt kis Ajazról azonban a már említett „fonalrengeteg-analízisből” és a fiatalember önéletrajzmeséjéből (62. fejezet) tudjuk meg. Az utóbbi két forrás érdemi működtetéséhez cselekménygazdag folyamatrajz adja az alapot, melyben az alakulástörténet hitelesítéséhez A tenyérjós

ból már ismert szereplőgárda érdemi bővítése is szükségessé válik, valamint az, hogy Ajaz (a tulajdonképpeni baltás gyilkos) elsősorban mint apa és nevelő, illetve mint előkép jóval nagyobb szerepet kapjon.

Az apa-fiú viszony anya hiányában természetesen felértékelődik és gazdagodik. „Pápká” (azaz apuka) klasszikus elvek szerint nevel, és mintát ad fiának, aki keresztneve által is hozzá hasonul, s aki „elvakultan büszke az apjára”, őt Budapestre követve még küllemét is modellként követi, és bár a jósdában még apja megtalálásához kér segítséget, végül „kinövi életét (...) férfivá érik, s innentől fogva másként lesz szüksége az apjára, mint eddig. Vagy egyáltalán nem lesz szüksége.” Így lesz belőle az Appendix

tanúsága szerint aztán a folytonos változásra nyitott világjáró, független világpolgár.

Az apa egyébként folyamatosan hatást gyakorol fiára azzal, hogy nem rejti előle legális és illegális üzleteit és kapcsolatait, arra biztatja, hogy tanuljon minden élethelyzetből, militáns-hierarchikus, küldetéstudatos szemlélete is nyomot hagy kis Ajaz gondolkodásmódján, de talán az zökkenti ki leginkább a gyermeket az apai modell maradéktalan követéséből, hogy Ajaz tudatosan távol tartja őt magyar identitásának megélésétől s a nyelvhasználattól. Hogy édesanyjától is távol tartja, annak nemcsak személyes, hanem kulturális okai is vannak, mivel Azerbajdzsánban, ahol élnek, „a férfiaknak nem létezik anyjuk. Akad, aki megszüli, majd eltemeti őket, de sem a szült gyermek, sem a szülő asszony nem hiszi, hogy őket anyának gondolja (...) az anya arra szolgál, hogy az ellenfél meggyilkolásához legyen emberutánpótlás” (179.). Géczi közvetlen kifejtésben nem tárgyalja, egyes reflexiók beillesztésével mégis ráirányítja a figyelmet, hogy mennyire sajátos ambivalencia és ellentmondások jellemzik a gyermek viszonyulását szüleihez külön-külön.

Mire a fiatalember eljut az érzelmi-tudati leválásig, önállósodásig, túllesz azoknak a tipikus és atipikus körülményeknek a hatásán, amelyek nevelkedését egyébként is meghatározzák: idegen közegben él (orosz kolónián Bakuban); anya nélkül nő fel (magyar származású dajkája, apja alkalmi ágyasa, Jerma nem pótolhatja Judithot, de emlékezetét és az azzal való motiválást igyekszik megtartani, odafigyel a kamaszodó fiú testi-lelki átalakulására); apja révén rengeteg embert