Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)

30

esetleges megbízásáról) érdeklődve, még egy szokványos ügyintéző levelet küldött Szárszóra: „Szeretném, ha mielőbb megkezdenéd szép sorjában, jegyzetekkel ellátva, a nálad lévő kéziratok visszaküldését.” (Lev 2006: 461.) Az említettek (Sőtér, Remenyik, Hont) nem számítottak megosztó szerzőknek, fölemlítésük tehát szimpla rutinkérésre utal, nem vitára. És a levél személyes utalásai is inkább az együttműködés fenntartását szolgálták: „Mi van verseiddel? Jó volna minél előbb megkapni őket.” Majd még egy, nyitottságra valló kérdés: „És egyebeket nem írsz?” (Lev 2006: 462.) A Pesten maradt szerkesztőtárs azonban gyors ügyintézést várt, s ezt nem kapta meg. Ezért augusztus 10-én a szerkesztőségi titkárnővel sürgette meg a választ: „Ignotus megbízásából írok, aki már nem tudja mire vélni ezt a makacs hallgatást” – írta Környei Matild a költőnek. „Érdeklődik [tudniillik Ignotus Pál], hogy mi van Önnel, miért nem ír legalább egy levlapot?” S a titkárnő is fölvetette a kérdést: „Mi van az ott lévő kéziratokkal?” (Lev 2006: 463.) És maga a szerkesztőtárs is elvesztette türelmét. Augusztus 12-én ingerült hangú levelet küldött Szárszóra: „a legnagyobb disznóság, amit csinálsz, úgy látszik, okot gyűjtesz a sértődésre” (tehát már Attila részéről is volt sértődés!), Ignotus mindenesetre így folytatta: „Azonnal írj, mi van Veled, mit csinálsz, min dolgozol, és lehetőleg küldj már verset. Nagyon sürgős volna már az is, hogy a kéziratok visszajöjjenek Tőled.” (Lev 2006: 463.) Ez a morgásnak indult levél csak az utóiratban enyhült meg némileg, ahol a levélíró közli: „Most kaptam meg levlapodat”, azaz valamilyen szinten megkapta a választ kérdéseire, s így mindjárt új igénnyel jelentkezett: „Nem készül valamely spanyol tárgyú vagy célzatú versed? Nagyon jó volna.” (Lev 2006: 464.) Hogy készült-e akkor ilyen verse a költőnek, nem tudjuk; de ami a kapcsolat szempontjából fontos, küldött ilyen verset – a Spanyol földműves sírverse

meg is jelent a Szép Szó

hamarosan közreadott októberi számában. Azaz, a maga részéről megerősítette a kapcsolatot. Ignotus Pálban azonban azt a meggyőződést alakította ki ez az affér, hogy „Attila kimerült”, s innentől József Attila szerkesztői passzivitásával számolt. A kimerülés vélelmezése nem volt teljesen alaptalan, valószínűleg maga a költő is táplálta ezt a vélekedést, de ez ekkor még csak féligazság. Volt benne némi, nem jogosulatlan sértettség és elkedvetlenedés is. Szárszón mindenesetre kellemes kalandokat is lebonyolított (például Sólyom Jankával), pihent, és jó verseket írt. És amikor szeptemberben visszatért Budapestre, elég aktív (és termékeny) periódusa kezdődött – ennek az őszi, tél eleji periódusnak az eredménye lett egyebek közt a Nagyon fáj

kötet is. (A kötetet a Szép Szó

tól megválni készülő Cserépfalvi Imre forszírozta ki a költőből.) József Attila szerkesztői aktivitása viszont csakugyan nagyon megcsökkent. Ignotus Pál mindazonáltal – szerkesztői számításból és emberi szimpátiából – kitartott József Attila mellett. Magatartása mélyén ott volt a költői életmű méltánylása. Véleményére két, publikált kritikájából és egyéb gesztusaiból is következtetni lehet. 1936 elején,