Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Lengyel András: A szerkesztő Ignotus Pál (Adatok és szempontok a Szép Szó történetéhez)
24 Maga a „kiegyezés” azonban nem volt egyszerű történet, puszta automatizmus. 1947-es emlékezésében, a Csipkerózsá ban Ignotus Pál két helyen is utal erre. Az egyik utalása, bár igaz, e formájában meglehetősen általánosságban mozog: „Régi barátok voltunk. De hogy együtt van elvégezni való dolgunk a magyar életben, arra csak a harmincas évek derekán jöttünk rá.” (Csipkerózsa, 28. Haladás, 1947. aug. 14. 6.) József Attilával kapcsolatos – legyőzendő – fönntartásairól, nyugodtan mondhatjuk: averzióiról egy másik helyen konkrétabban is szólt. Látta, olvasta József Attila cikkeit, így a Szocializmus ba írottat is, „de az még eszembe sem jutott, hogy társnak tekintsem, egy igyekezetben, amely a fogalmak tisztázására, a közéleti szónokiasság szennyvizének lecsapolására irányul. Igen, mondtam, csakugyan jó költő. Igen, mondtam, csakugyan jó baloldali. De »szertelen« maradt. Úgy gondoltam rá, ha egyáltalában gondoltam, mint akire haragudni nem szabad, de számítani még kevésbé.” (Csipkerózsa, 34. Haladás, 1947. nov. 20. 10.) Ez egy közös lapalapítás perspektívájából elég nagy távolság. A kérdés tehát az, mi billentette át a mérlegelést az együttműködés javára? Minden jel szerint a zsidó veszélyeztetettségérzés erőteljes növekedése. Ebből a szempontból érdemes néhány adatot emlékezetbe idézni. Zilahy Lajosnak az Új Szellemi Front zászlóbontását bejelentő cikke 1935. április 14-én jelent meg a Pesti Napló ban, a második, április 21-én ugyanott. E két cikk, kor mányzati háttere miatt, nagy figyelmet, s főleg nagy közéleti igazodást váltott ki. Megmozdult az írótársadalom politikai aktivitásra hajló része is. Nem véletlenül. Mindkét cikk, József Attila találó kifejezésével élve, „reform-toborzó” volt, Gömbös Gyula politikájának megtámogatására. S ismeretes, több jelentős író, Illyés Gyulától Kodolányi Jánoson át Sárközi Györgyig és Szabó Lőrincig, azonnal a „meghirdetett” program mellé állt. Ezzel megbomlott a „magas irodalomnak” a morális tartózkodása a gömbösi politikával szemben, és az átállók/helyezkedők közt bizony jó néhány hajdani radikális baloldali is volt. Ignotus Pál a második Zilahy-cikk megjelenése után alig egy héttel közölte a maga meglehetősen fulmináns kritikáját minderről, Frígiai sapkából tányérsapka címmel (Esti Kurir, 1935. ápr. 27. 3.). Kevéssel később, május 5-én, ugyancsak az Esti Kurir ban (és alighanem már az ifjabb Ignotus segítségével, szerkesztőségen belüli támogatásával) József Attila is közölte kritikai reflexióit Reform-toborzó címmel. Nem tudjuk, ez a cikke íródott-e előbb, vagy a Szocializmus májusi számában publikált nagy tanulmánya, az Új Szellemi Front . (A folyóirat-közleménynek értelemszerűen hosszabb átfutási ideje volt, mint egy napilapközlésnek, így a keletkezési időpont nem könnyen állapítható meg.) Mindenesetre a két József Attila-cikk együtt már elég hangsúlyos – s meggyőző – állásfoglalás lehetett. Együtt meggyőzhették „régi barátját” is politikai intranzigenciájáról. Miért fontos ez az állásfoglalás? Zilahyék akcióját Ignotus Pál – mint több más írásából is kitetszik – alapvetően két szempontból tartotta veszélyesnek és
