Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Antal Balázs: Tisztaság
13 Elgondoltam, hogy ugyanúgy nyüzsög és hemzseg és pattog a házukban is. Ahol ragad a szutyok mindenen, és ahol rossz kondérban rotyog az ezer éve rászáradt vakaréktól retkes lyukas sparhéton valami zavaros mutymurty. Belenyalnak, ahogy kavargatják, utána úgy kell kiszürcsölni egymás nyálából az ételt. Csak meg ne kínáljanak bár egy pohár vízzel is. Csak hozzá ne kelljen érni semmihez, ami ragad. Az iskolában minden évben talált tetűt a védőnő valamelyikünkben. Mindig magyar gyerekben. Ha tetűvel riogattak volna, akkor talán innen kezdve az egészet meggondolom. De bolháról volt szó, és én csak nagyon lassan gondoltam meg. Nem hangosítottam fel azt a számot. Csendben lapítottam egész nap. Millió meg egyszer futott át minden a fejemen. Be voltam szarva, hogy mégis kiderül. Be voltam szarva, hogy milyen lesz megfogni és magamra tűzni Stílike után, hogy a szüleimnek mit mondok, honnan szedtem. Be voltam szarva mindentől, és nem is kapcsoltam zenét akkor egyáltalán. Soha többet nem láttam Stílikén azt a jelvényt, nem kérdezte, mért nem hangosítottam a zenét, és én tudtam már, hogy hiába is hangosítottam volna, nem jön elő a házból semmiképp, és hogy talán akkorra meg sem volt már, és ezért a gyávaságot elsodorta valami más, amit ugyanúgy nem lehetett megnevezni, mint azt a valamit, ami a gyávaság helyén volt, mert az nem gyávaság volt. Nagyon jó fiú voltam, de abban az évben, amikor a pontokat felváltották lassan a rendes jegyek, félévkor négyest kaptam magatartásból. Biztos, hogy nem kellett az órákon rám szólni soha. Nem beszélgettem, nem leveleztem, nem csináltam semmit senkivel a tanítás ideje alatt egyetlenegyszer sem. Nem vettek elő se a padra firkálásért, se másért. Mégsem lettem példás. Persze én erről mit sem tudtam, amikor hazavittem a félévi értesítőt. Nem tudtam mit kezdeni a szöveges osztályzatokkal. A szüleim persze tudtak. Mindenből jeles lettem, csak az az egy jó csúszott be valahogy. Azt se tudtam, hogy becsúszott, azt se, hogy csak egy, és végképp nem, hogy mért. Nem tudtam, hogy ezzel nekem micsoda versenyfutásom lesz onnantól kezdve mindmostanáig, hogy előbb-utóbb ebben a versenyben mindenképpen le kell majd maradjak magam mögött, és hogy nem lehet nyerni, de a vereség attól még épp annyira fáj, minthogyha lehetne nyerni is úgy különben. Nem tudtam, hogy egy olyan vesszőfutás vette a kezdetét, aminek sohasem lehet vége. Ami miatt még felnőtt emberként is arra riadok, hogy rájöttek, csaltam, és utólag buktattak meg valamiből. A szüleim úgy gondolták, talán Stílikétől tanultam el valamit. Mert ők úgy beszélnek. Nem tudom, honnan vették. A tanító néni mondta talán nekik. De ha nem, akkor kicsoda? Ne menjek többet Stílikével az iskolába. Nem volt ez tiltás, se szigorúság nem volt benne, csak mondták. Attól még ugyanúgy vele jártam. Az ilyesmit nem is lehetett megakadályozni. Legfeljebb arra figyeltem, hogy otthon véletlenül se említsem meg. Amúgy minden ugyanúgy ment tovább.
