Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Ágoston Enikő Anna: Mint lepke a bábjából (Kabdebó Lóránt: Valami történt)
111 két költőben, amik párbeszédbe lépnek, és formálják az alkotói utat. Szabó Lőrinc József Attila halálának ellenére is folytatja vele a belső vitát a Tücsökzenéig, melyben kiteljesedik létköltészete. „Isten szava, Igéje, ígérete” – hangzanak fel a tanulmánykötet sorai között a lelkész szavai Szabó Lőrinc temetésén. Kabdebó újra és újra emlegeti ezeket a szavakat az élete során, ahogy minden évben tiszteletét teszi a költő halálának napján rendezett megemlékezésen. Jelen lehetünk az egyetemista Kabdebóval az irodalomtörténetileg is jelentőssé váló eseményen, ahol a tanulmánykötet szerzőjének szemén keresztül a mi tekintetünk is összeakad Németh László zöld szemeivel a temetésen. Mégis a Szabó Lőrincre vonatkozó mondat válik dominánssá az emlékből, ahogy végül az irodalomtörténész életében is a lelkész szavai erősödnek fel az emlékezetben. A tanulmánykötet személyes hangvételét növeli, ahogy megértjük: Kabdebó Lóránt egész életébe beleszövődik Szabó Lőrinc költői életművének és életeseményeinek, a hozzá fűződő személyes élményeinek nyelvi dimenziója. A kötet szerzőjének vérkeringésébe bekerülnek a szavak és hangzanak fel újra és újra, ahogy fokozatosan megérti a lírai életművet. Ennek megvilágító példája, ahogy Kabdebó az előző monográfiája címadásánál ébred rá, mit is jelent az „egy Költő Agya”, és vallja be a jelen kötetben: „most jutottam el a Szabó Lőrinc költészetben megjelenő oximoron megértéséig”. Olyan párbeszédek jönnek létre a könyvben, amelyek a jelen lévő irodalomtörténész és a halott költő, valamint a múltban az élő költő és a vele kapcsolatba lépők szövedékéből tevődnek össze. Érdekes példa, ahogy az irodalomtörténészi megértésbe beágyazódik például az a felfedezés, ahogy Szabó Lőrinc a pasaréti lelkésszel, Joó Sándorral és a külföldön diplomázott protestáns teológus házaspárral való találkozása során utat talál a költő agya és a mindenség oximoron gondolati és poétikai kiteljesedéséhez. „Miért írnak, és miért olvasnak a történelem változásai idején az emberek verseket?” – teszi fel a kérdést Kabdebó. „Szabó Lőrinc verseinek válasza: a szövegben rejlő búvópatakokért, amelyek összefüggést keresnek »egy Költő Agya« és a »Mindenség« között.” (247.) A kérdés és a válasz ugyan a múltra vonatkozik, de a tanulmánykötet nemcsak a költő korszakának kontextusát tárja fel, hanem a poétikai megszólalás jelentőségének felfedezésével, a költő emberi karakterének felélesztésével a jelen olvasóval is kapcsolatba lép. A kötet terjedelmes vallomás Szabó Lőrinc ma is vibráló poétikájáról, egy olyan irodalomtörténész vallomása, aki az életét adta a költőnek, hogy megmutassa ma is dinamikusan működő líráját. Sokrétűség, az egész világra rányíló figyelem és annak minden érzékletét hasznosító poétikai kreativitás sugárzik Szabó Lőrinc verseiből. Ugyanakkor a kutató figyelmét is megismerjük a kötetből, aki a szerző attitűdjével azonosulva ugyanúgy kinyílik egy tágabb világtapasztalatra a szerző nyomdokaiba lépve, ezáltal sokrétű és izgalmas poétikai megfigyeléseket tehet az életműben. A költő és annak kutatója is egyaránt inspiráló odaadással fordul az irodalomhoz. A tanulmánykötet
