Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
70 kaptunk a kollégáimmal együtt. Ez egy olyan alkalomnak tűnt, amelyről biztos voltam, hogy még sokszor meg fog ismétlődni, aztán nem ismétlődött meg olyan sokszor, de az a lehetőség volt a legkonkrétabb. – Akkor az jó döntés volt, és tulajdonképpen olyan lehetőségek jöttek, amelyekkel aztán élni tudtál. Az elment, jött más néven más. Nem véletlenül történt. Visszatérve még egy kicsit az Apakönyvre. Leginkább Laci bácsiról van benne szó, és átvételesen a te és a te családodnak az életéről is, de viszonylag kevés szó esik az édesanyádról. Mindig ott van a háttérben, talán két kép jelenik meg róla a több száz oldalas könyvben. Milyen volt, milyen most is az édesanyádhoz fűződő viszonyod? Hogy jelenik meg a te életedben egy ilyen nagyon kemény egyéniség mellett, mint amilyen az édesapád volt? Azt mondtad, modern volt, olvasta a Burdát, néha kihúzta a száját, talán még a szemét is, de olyan csöndes, visszahúzódó háttérfiguraként értelmezem én a könyvben. Picit beszéljünk róla! – Érzem én is, hogy hát ez egy apakönyv, és Anyuról nem olyan széles kép jelenik meg benne, mint édesapámról. Ez egyébként az egész családi mitológiában így volt, ugyanis apám egyke volt, a születése előtt egy kishúga meghalt, úgyhogy nagyon vigyáztak rá. És aztán az Apu naplót írt, memoárt írt, meg mindent. Anyám pedig egy árva kislány volt. Neki meghalt négyéves korában az anyukája, utána ráadásul négy fiútestvére is született a második házasságból, tehát eleve hátrányos helyzetben volt. Vele sokkal kevesebbet foglalkozott a család, de hát ő valahogy az életben szegény hendikeppel indult az Apuhoz képest. Ez persze nem ok arra, hogy én kevesebbet foglalkozzam vele, de kevesebb olyan feldolgozható matéria maradt Anyu után. Amit mondtál, hogy modern nő volt – a Burdára és a rúzsra és a szemöldök ceruzára hivatkozva – az igaz volt, mert például az ő szemöldökceruzájával festettem ki az érettségi tablón a saját bajuszomat, hogy egy kicsit férfiasabban jelenjek meg a képen. Szóval ő olyan szempontból praktikusabb volt Apunál, hogy amikor a mi családunkban valami komoly dolog történt, az Anyu révén történt. Amikor arról volt szó, hogy van némi plusz pénz, és valamit kéne vele csinálni, ő mondta azt, vegyünk a Balatonnál egy telket, melyet azóta is használunk, és nagyon jó ötlet volt, hogy megvettük. Vagy amikor apám olyan problémásabb helyzetekben volt, gondolok itt a börtönben eltöltött éveire Kecskeméten, akkor azért az anyám és az odaköltöző nagyanyám révén éltük túl. Erről az időszakról azért csupa-csupa jó emlék van. – Igen, ez egész pontosan így van. Édesanyád azt is megfogalmazza, meg-megjegyzi egy-két helyen, hogy szerette volna, hogy építész legyél. – Anyu olyan határozottan nem találta ki, mi legyen velem. Nagyon sokszor emlékszem, hol ezzel, hol azzal az ötlettel jött haza. – Van benne egy pár ötlet, igen. – Minden. Amikor a pályaválasztás szóba került, ő mondta azt is, könyvillusztrátor legyek, aztán meg, hogy kibernetikus, és nem is biztos, hogy valamelyikünk
