Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Galántai Zoltán: Végül mindig tél van; Mesék évada (versek)
14 a fagy és a hó kívülről egyre az üres házfalat megérinti recseg a gally a tűzre: hát ne tagadd botorul hogy a ház körül immár egyedül a hó a hó a hó a Világmindenség és a hóban járkál odakint egy gonosz Mindenható Mesék évada A királylány álma Álmában a férfiakkal benépesített királyi kővárak átok a lépcsőfordulóban porfényként ott lebeg mozdulatlanul alvó szépsége lebeg a varázslat elnyíló száj meg a csend is a teste felett: az alvó királylány vére melle szíve és ágyéka a vágy de alabástrom árnyalattal a kő kezek és hidegen a fény: a sárkánykirály sosem tér már vissza mert az erdőn keresztül az út: de benőtték a fák. Lehunyt szemhéja mögött a gonosz mostoha vihog a külvilág Győzelem Sárkányfog-virágok nyílnak a csatatér peremén hős lovagok alusznak odalent a piros hantok alatt a sárkánykirály csontja is fényes és kemény a magasban mint a színek a gyomok önmagukba burjánzanak miközben a királylány sírját benövi a puha fény fel és fel. A ragyogás. Az égig nő a sárkányfog-vetemény Mab királynő Mab királynő immár végleg halott. Nem hajt immár keresztül az arany árnyékon mogyoróhéj hintaja az ég meg a szeretők álmain. Repülni? Mondd milyen kár még ha olykor a halottak árnyékai is álmodnak
