Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Németh Zsófia: Az impresszionista kertektől Tim Burtonig
78 Németh Zsófia Az impresszionista kertektől Tim Burtonig Metzing Eszter (1992) képzőművész és illusztrátor 2018-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszék képgrafika-specializáció képzését, azóta az INDA Galéria képviselt művésze és a FŰZ art group tagjaként alkot. Legutóbbi kiállítása 2023 márciusában került megrendezésre Collectors’ Pop Art címmel a Bodó Galéria és Aukciósház és a Műgyűjtők Klubjának együttműködésében. Ennek a beharangozó képe, valamint Metzing diplomamunkája a Forrás oldalain is megtekinthető Belső kert című alkotás. A nagyméretű, vegyes technikával készült tablószerű kép, melynek képsíkjában összpontosulni látszik az alkotó sokoldalú művészi felfogása és értelmezői megközelítése. A Belső kertben sűrítve jelentkeznek a Metzing alkotásait jellemző kísérletezőkedv, a textúrákkal való játék, hímzett és telített, illetve roncsolt felületek találkozásának feszültsége. Az Inda Galériában bemutatott Fabric of Childhood (A gyermekkor szövete) kiállítás kurátoraként Kozma Zsolt három kérdést emelt ki a kiállítás anyagának intuitív értelmezésére: „Miként vannak jelen az életünkben gyermekkorunk élményei? Mennyire befolyásolhatnak minket ezek az élmények a jelen életünkben? Mennyire vagyunk mindennek tudatában?” A múlt tapasztalatának a jelenben való integrálása számtalan kapcsolódást teremt a képek és a befogadó között. Akár a fejlődéslélektani folyamatok artisztikus elemein, vagy a kollektív történeteken keresztül közelít a befogadó, izgalmas vizuális megfogalmazásokat talál. A Belső kert mint színek-formák és események sokaságának összetett viszonyrendszere, attraktív kifejezője a belső emlékezetmunkának. A felületek sűrű hímzése vegyes technikákkal egészül ki, mely telítettség nem csupán figurális jellemző. A képsík sűrű öltései, megmunkáltsága összekapcsolódik a nyomhagyás aktusával: akár a tetoválás, a gyermekkori hegek, mind az emlékezetmunka jelölőivé válnak. A tömött fonálszigetek külön térbeliséget alkotnak, erős színhatásuk pedig messziről is láthatóvá teszi az élénk felületeket, melyek hermeneutikája a térben közelítve bontakozik ki. Az aprólékos miniatürizált alakzatok és a robusztus, függesztett vászon viszonya lepelszerű burkot alkot, mely akár függönyként is definiálódhat a nézőben. Ez a megközelítés egyfajta „függöny mögötti teret” sejtet. Ez a „szabad” keretezés, mely a vásznat nem rögzíti feszesen a keretezőlécekhez, szoborszerűvé teszi az alkotást, melynek nemcsak a színe, de a visszája is láthatóvá válik. A hímzett felület hátoldalának látványa, a csomók és elvarrások részletei az alkotói folyamat intim, belső munkájának jelölői. Utalhat a „belső kert” mint a tudatalatti kivetülések terére is. A függöny ebben az esetben kettős szereppel bír: eltakarja, beburkolja a tudat belső tereit, és vetítőfelületkét láttatja az előhí-
