Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Pikó András Gáspár: Az énképzés módozatai Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényében (I. rész)
68 nek a kritikus pontja is a kiadó-beli jelenet: a Törzs elől titkolja, hogy ír, viszont mégis közülük választ magának mestert, aki, noha a „kéttagú írószövetség” tagjává avatja, ez után rögtön a végső tabunak számító kiadóba küldi az írásait. A korábban említett tabutörés Dobrovics számára itt tudatosodik teljes egészében. Dobrovics expliciten is kifejezi: írói programjának központi témáját és alapanyagát a saját maga által átélt és megtapasztalt történetek, ezeken keresztül saját alakuló identitása adják. Énvesztése így kétszeres: nem pusztán a legfontosabb sarokkövét képező írói identitás, de az ezen keresztül rekonstruált narratívák, énjének saját maga által létrehozott alkotóelemei is áruba bocsáttatnak a kiadóban. Az elbeszélt vergődés („álkülönc népfi,” „attól függ, kicsoda,” „személyi igazolványban szereplő név”, „belemosódva egy csoportképbe”) a „[n]em is én vagyok” (15.) megsemmisülés-élményének kibontása, melyhez képest a kiadói lektornak alig néhány oldallal később mondott „én még alakulóban vagyok” (16.) akár az ebből fakadó tanulságok zavarba ejtően gyors levonásának is tekinthető – noha Dobrovics a menekülés, visszalépés szándékával, írásai visszakövetelésének indoklásaként mondja. Paul Ricoeur gondolatai a megsemmisülés-élmény revelatív potenciáljáról megfeleltethetők annak az énvesztés-énkeresés-dinamikának, amely a Vadnai Bébi cselekményének gerincét adja, és amely ebben a jelenetsorban is sűrítetten megjelenik: „Ez az „(Én) Nem vagyok semmi”, amennyiben az állandóság (Kant) nullpontjának kifejeződését nyújtja, tökéletesen rávilágít a szubsztancia kategóriájának és sémájának, az időn belüli állandóságnak az inadekvát voltára, ha az én problematikájára vonatkoztatjuk. Ezért rendelkezhet a gondolkodás ezen semmivel kapcsolatos tapasztalata megtisztító erővel, először csak spekulatív, majd egzisztenciális értelemben is: előfordulhat ugyanis, hogy a személyiség átalakulása legdrámaibb folyamatainak az identitás-állandóság nem-létének próbáján keresztül kell vezetniük, s így e semmi a Lévi-Straussnál híressé vált transzformációk „üres mező”-jének megfelelőjét képviselheti.”19 A regény vége felé, már Dobrovics első saját kötetének szerkesztése közben a Doxa-karakter kapcsán hangzik el egy, szintén az írások által is leképezett, alakulóban lévő én motívumához illeszthető párbeszéd úgyszintén a kiadói lektorral, ahol a Dobrovics által „nem tudom, milyen lesz barátom”-ként, „mindig más”-ként jellemzett Doxát a lektor Dobrovics novelláihoz hasonlítja. Ennyiben a szerkesztő kérdése, hogy „[t]öbben vagytok?” (19.) – mely csak írói talentumának szól, és arra ▼ 19 Ricoeur, Paul: A narratív azonosság (ford.: Seregi Tamás) in Narratívák 5. Narratív pszichológia. szerk.: László János, Thomka Beáta. Kijárat Kiadó, Budapest, 2001. 15–27.
