Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 10 szám - B. Kiss Mátyás: A város és alkotói (Juhász Tibor: Amire telik)

101

immanens logikája az emberi szenvedéssel nem tud mit kezdeni, a magántulajdon értékét az árak bűvös mutatója kiválóan számszerűsíti: „Egyesek begyulladt szemmel mennek / neki sorstársaiknak is, hangoztatják, / hogy egyetlen céljuk / a lehető leggyorsabban és legzajosabban / elhagyni ezt a világot, ami soha nem fogadta be őket. / A sor elején miattuk alacsonyak az ingatlanárak.” (22–23.)

A második ciklus a jelenkorra helyezi át a fókuszt. Ismét nagy hangsúlyt kapnak a mindennapi élet terei: a kisbolt (ez a téma az Ez nem az a környék verseihez is visszacsatol), a munkahely, az otthon, ám a szövegek ritkán engedik érvényesülni a meghittség tapasztalatát. Az alapvető mechanizmus a biztonság fölszámolása, hiszen a létbizonytalanság és kiszolgáltatottság elől nincs hova visszahúzódni. Ennek legerősebb példája az Átfér a nyomor, melyben egy lakástulajdonos arra panaszkodik, hogy nem tud aludni a szomszéd lakásba járó „fiúbandától”, s a lírai beszélőnek is megmutatja a helyet: „A falon mintha golyó ütötte / lyukak lennének, / tágulnak és mélyülnek, / bennük egyre láthatóbbá / válik a lakása. / Tudom, már csak hetek kérdése / és átférnek.” (43.) A beszélő, különös módon, megtagadja a részvétet a „rikácsoló” lakástulajdonostól, miközben az Adyra (Álmodik a Nyomor) emlékeztető cím felmenteni látszik a fiúbandát, mintha feléjük irányítaná az empátiát. Ezt a megoldást Seres Lili Hanna nyomán az empátia „túlcsordulásának” is nevezhetnénk.9 Ám a túlcsorduló együttérzéstől csak még hangsúlyosabb a kontraszt a következő szöveggel (Panelring), amely a lakásba betörő, a lefolyón át fölmászó patkányok képét építi föl. Erős, szinte már kegyetlen gesztus volt e két szöveget egymás mellé helyezni.

A Szövetség, ahogy Szabados Attila észrevette10, József Attila-utalással indít: „Már harmadnapja vártuk a fizetésünket. / Használhatatlanok és ingerlékenyek voltunk / a végigtúlórázott hétvégék után.” (Saját kiemelés.) A vers kizsákmányolt munkásai nem mernek kiállni magukért, egymásért, jussukért. Megtörve és megfélemlítve húzódnak vissza. Ez elvezet Juhász kötetének egyik rejtett, ám annál fontosabb problémájához: a politikai szubjektivitás hiányához. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy a – lukácsi és debordi értelemben – szubjektivitását vesztett proletariátus nem képes saját érdekeit védelmezni, hanem arról is, hogy a többgenerációs munkanélküliség és mélyszegénység radikálisan depolitizált állapot. És éppen ez, a cselekvés lehetőségétől való megfosztottság, ami olyan rettentően fojtogatóvá teszi a kötet nyitóversének ellentétezését külső és belső, ők és mi között.

A ciklus záró verse, a Ráhagyás (amely az Elfogyasztani, tönkretenni című verssel fogja keretbe a ciklust) arra tesz kísérletet, hogy fölszámolja ezeket az ellentéteket. A szöveg, a Szükség ellenverseként, ismét az aposztrophé alakzatát hozza mozgásba, így hagyományozva át a megszólítottra (a befogadóra) a nyomort: „Megkapod a fala▼

9 Seres Lili Hanna, Szociojáték, Jelenkor Online, 2019. 04. 01., http://www.jelenkor.net/visszhang/1302/szociojatek

10 Szabados Attila, Versek, finomhangolásra, Bárka Online, 2021. 07. 08., http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/7760-juhasz-tibor-verseskoteter-l