Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Kósa Eszter: Csendben, észrevétlenül; Jelek; Ahogy a táj elhagy (versek)
21 Kósa Eszter Csendben, észrevétlenül Ne félj, erre csak a madarakat lövik. Kopog a föld lábad alatt. Tegnap a háztetőn kiszáradt a macska, a kutyát én kergettem el. Jövőre megbocsájtják bűneinket, megkeressük, befogjuk megint. Száll a szőr a házban, irthatatlan, mint a dudvamag, kisöpröm, harmadnapra feltámad a szél, visszafújja az ablakon. Függönybe, ruhába, lepedőbe ragad. A szomszéd felől rothadtszilvaszag. A konyhában szomjas lepke csapkod, mellkasodban lázmadarak, verik a szíved. Folyik rólad a víz, fénylik a hátad, mint a hó. Sáros a lábad, megfürdetlek. Én vigyázok rád, amíg alszol, és nem engedem, hogy eláruljanak. Jelek Tudom, eljönnek értem kék szemű gyermekeid. Kitépik a lábam, és mire visszaszállnak hozzád, elfelejtenek. Éjszakánként földre folyik a nyálam, mint az eltaposott szentjánosbogárból a nedv. Én veled álmodni sem tudok. Bárányokat számolok, akik sehová nem tartanak. Levágott szőrük puha, fehér hegyekben áll. Erdők és puszták terülnek el felénk, az agancsokra akadt leveleket a szél lebegteti. Farkasoknak száll a szőre, a gyümölcsfákon macskák élesítik karmukat. Ablakok néznek ablakokra, évek óta ugyanazt beszélik, kiabálják a lakók. Hogy eljön a nap, amikor kihull a fekete föld körmeink alól, megolvad a fehér hegyek tetején a hó, és a látóhatár felett feltűnik az első kék szemű gyermek, forog, mint a föld, ragyog, mint a nap, emlékezni tanul.
