Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 10 szám - Vörös István: Hősének egy vendégségről (vers)
4 Vörös István Hősének egy vendégségről Mindig csatát írnak a hősi énekben, jó a rosszal harcol, vagy csak mi s az ellenség (hogy végig mondjam a szót, mégse annyit, amennyit a forma kegyesen meglendít, és letesz elém, mint szél a falevelet), ami hősi ének, mindig a háború. De a fegyver gonosz, harc közben kinevet, különben az egész inkább csak szomorú, harcolunk a jóért, harcolunk a rosszal, de a harc sosem jó, tárgyal a gonosszal, akivel tárgyalni, se harcolni nem kell, tárgyalások útján veszik el az ember, önmagától túl nagy távolságra kerül. Másról beszélek majd, hogy miről, kiderül, olyan dolog legyen, aminek tétje van, másképp fut az idő, nem szalad, de rohan, aztán megáll, bámul hátra és előre, szemével a határt járja körbe-körbe. Mi lehetne, ami, ha nem a háború, nem rossz, de lelkileg mégiscsak iszonyú nehéz, fontos, durva, világváltoztató, fel nem fogható, de jól áll neki a szó? Egy vendégség legyen, ami tegnap történt! Messze persze tőle bármilyen öröklét – hogy az örök létért, nem mindenki harcol, bárki visszakérdez, olvasd le az arcról, hogy akarja vagy nem; tudja, meri, teszi, a pillanat elég, vagy az se jó neki.
