Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
155 szerre nyújt művészeti, esztétikai, politikai és társadalmi jelenségek legfrissebb fejleményeire egyaránt érvényes magyarázatot.”13 Meglehetősen totalitásigényű irányzatot sejtet ez a passzus, valami olyasféle „izmust”, mint a tizenkilencedik század második felének és a huszadik század elejének irányzatai, vagy az avantgárd különféle válfajai és ágai-bogai – de persze, mint az előszóban később, valamint a Jegyzetek a metamodernizmusról teljes szövegéből kiderül, nincs szó ennyire leha tárolt, körülpányvázott és totális elméletről, ennél sokkal fluidabb, szabadabban kezelhetőnek tűnő, s ennek következtében bizonytalanabb körvonalú fogalom a metamodern(izmus).14 Ha az előszó magyarázatát jól értem, ez az irányzat nem tagadja a posztmodernt, hanem annak tudatával nyúl vissza modern eszközökhöz, alkalmaz bizonyos fogásokat; nem kizárólagos, inkább integratív, már-már úgy tűnik fel, hogy bekebelezi és transzformálja a posztmodern jellegzetességeit, attribútumait is (a metamodern kelgyó?).15 A szöveg felsorol jellemző mai politikai és kulturális jelenségeket, amelyek eszerint mind metamodern tünetek. Jellemzője lehet tehát az elképesztő sokféleség, amely régebbi, boldogtalanabb korokban lehetetlen lett volna, hogy megférjen egymás mellett látszólagos békességben és problémátlanságban – de mindez nem egy ömlesztett, reflektálatlan massza, hanem nagyon is reflektált: egymás és az eddigi fejlemények tudatában lévő, tudatos választások következményeképpen létrejövő működés. „Az olyan költészeti irányzatok és jelenségek, mint a hungarofuturizmus, az instapoetry vagy az új testpoétikák, a slampoetry, a biopunk, a posztantropocén irodalom és az új vallomásos költői formulák, úgy látjuk, hogy mind a metamodern tapasztalat eredményei és részei. Pontosan a metamodern valóságnak köszönhető az, hogy ezek a különféle irányok és megszólalásmódok szinte gond nélkül megférnek egymás mellett.”16 Az viszont már más kérdés, hogy a felsorolt fejlemények az utóbbi évtizedek magyar irodalmában sok esetben fényesnek tűnő, majd gyorsan hanyatló csillagzatoknak bizonyultak, nem egy közülük mára kiégett, vagy igazán fel sem lobbant. A metamodernizmus tehát egy univerzális balhénak tűnik – hogy egy mémet idézzek, s ahogy Németh Zoltán is írja kritikájában, a fogalom túl általános, ▼ 13 I.m. 10. 14 Valamint nagyvonalúan lépjünk is túl azon, hogy Vermeulen és van den Akker szövege nem foglalkozik irodalommal, hanem szinte kizárólag képzőművészettel és építészettel. 15 Remek kritikájában egyébként Fenyő Dániel alapos, irodalomtörténeti-fogalomtörténeti áttekintést is ad azzal kapcsolatban, hogy a kurrens irodalomértés miképpen próbált reflektálni a posztmodern utániságra. Fenyő Dániel, A felcímkézett parcella. Jelenkor 2021/12. 1463–1468. 16 André–Horváth 2020. 14.