Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
116 az ún. antropológiai posztmodern7 fogalmával írhatóak le, az itt bemutatott pályakezdések az álneves-maszkos költészet, a vallomás- és identitáslíra különböző változatai, a bio- és testpoétika, az intimitás- és traumalíra felé orientálódnak. Hagyományfolytonosságról tehát a kilencvenes és kétezres évek szlovákiai magyar lírai teljesítményeihez való kapcsolódás okán beszélhetünk,8 poétikai előzményt elsősorban Csehy Zoltán, Németh Zoltán és Polgár Anikó világirodalmi tájékozódású költészete jelent. Csehy esetében az intermediális, interkulturális ihletettségű érzéki líranyelv, Némethnél az intimitásnyelv variációi és a tárgyias beszédmód, Polgár vonatkozásában a traumalíra és női intimitáslíra mutatkozik termékenynek az új generáció számára. Mindhárman előképként szolgálnak a testpoétikai, maszkhoz, szerepekhez kapcsolt beszédmódok kiaknázása, továbbá a hangsúlyozottan átgondolt kötetkompozíciók, az egy-egy téma vagy jelenség, esetleg egy alkotói probléma poétikai kidolgozása felé nyitó, koncepciózus versgyűjtemények tekintetében is. Ugyancsak érvényes előzmény lehet Petri György depoetizált versbeszéde, Sylvia Plath, Tóth Krisztina vagy Csobánka Zsuzsa Emese identitáslírája, Nemes Z. Márió szövegei a test lebontása, újra-összerakása kapcsán. Nagy Hajnal Csilla lírában, prózában és drámában is alkot. Miért félünk az őrül tektől?9 című verseskötete az intimitás- és párkapcsolati líra körébe sorolható, a versek a saját és a másik testének tapasztalatát, a vágyakat és veszteségeket, a testi folyamatokat kísérő mentális és lelki eseményeket láttatják erősen élőbeszédszerű, alulretorizált versnyelven, ilyen értelemben meghatározó előzménynek tűnik Sylvia Plath poétikája. A cikluscímek (Én, Te, Ő, Isten ) nemcsak a versbeli megfigyelések fókuszváltását, hanem bizonyos értelemben a számvetés lehetőségét is jelzik: a könyv olvasható az identitás törékenységének, valamint az önazonosság megszerzésére tett kísérlet dokumentumaként is. Kitüntetett téma a szorongás, az őrület, az abnormalitás, amely egyszerre jelentkezik a személyiségre veszélyt jelentő tényezőként, valamint az én és a másik közötti idegenség jelölőjeként: „És ami a köztes térben van, / attól mindketten ugyanúgy rettegünk.” [Hetven ]). Nemcsak a fel nem dolgozott veszteségekhez, hanem a másikhoz és az énhez, a saját és a másik testhez való viszony is mintha magán viselné a felnőtté válás ódiumát, a kötet mélysége azon a ponton képződik meg, ahol az idő az átváltozás folyamatában tükröződik: „Mindig új anyajegyek jelentek meg / a testén. Én össze▼ 7 A fogalmat lásd Németh Zoltán, A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája , Pozsony, Kalligram, 2012, 35–44. 8 Balogh Gergő a 2010-es évek magyar irodalma kapcsán hasonló következtetésre jut, véleménye szerint „a 2000-es és 2010-es évek költészete közötti kapcsolat esetében úgy tűnik, sokkal inkább a hagyományfolytonosság, mint a felforgató erejű poétikai invenciók, átalakulások sorozata dominál.” Balogh Gergő, Költészeti fenséges: A 2010-es évek fiatal magyar költészetéről , Alföld, 2020/12., 52. 9 Nagy Hajnal Csilla, Miért félünk az őrültektől? Pozsony, Kalligram, 2016. Nagy Hajnal Csilla első kötetéért 2016-ban elnyerte az elsőkötetesek elismerésére szóló Makói Medáliák-díjat.
