Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
110 Árpád, Kulcsár Edmond, Láng Orsolya, Mărcuțiu-Rácz Dóra, Ozsváth Zsuzsa, Sánta Miriám, Sárkány Tímea, Serestély Zalán, Székely Örs, Sztercey Szabolcs, Varga László Edgár, Vass Csaba, Visky Zsolt versei szerepelnek az antológiában. Ha valaki égből pottyant, és valahonnan el akarja kezdeni a fiatal erdélyi magyar költők verseit olvasni, nyugodtan kezdheti innen, de azért ne itt hagyja abba. Kiindulópont, körkép, kanonizációs lépés is a kötet. A metamodern fogalmát és annak implikációit kínálja fogódzóként az új esztétikák értéséhez, amely ellentmondásosságaival együtt is termékeny párbeszédeket nyithat meg. Ha egyben nézzük őket, ezekben a fiatal kortárs erdélyi versekben közös a kiélezett figyelem a szociális kontextusok felé, de nem feltétlenül közéleti, mint inkább közérzeti lírába koncentrálódva. Kapitalizmuskritika és apokalipszis, neurózis és vágy összetartozónak tűnik. Sok az irónia, a cinizmus, a szorongás és a félelem, árnyalva empatikus attitűdökkel. És nem hiányoznak a derű, a szelídség, a felszabadultság pillanatai, képei sem. A nyelv, a jelentés és a test bonyolult viszonya a társadalmi környezethez gyakori probléma, amint a saját és a közös, az ember és a nonhumán közötti határok, a család, a kelet-európaiság (amely inkább elfogadott otthonosság) is. A traumák. Túlsúlyban az elbeszélő jelleg a képi beszédhez képest, de utóbbi sem hiányzik, lüktető mondatok, a zeneiség gyakran inkább a szubkultúrák műfajaiból táplálkozik, a lírai ének epizodikus és magáneseményekből próbálják kivonatolni az elmondhatót. Ha külön-külön nézzük őket, ezek a költészetek nagyon sokfélék, nagyon dúsak, s nyilván csak figyelmes olvasásuk során tárulnak fel igazán. A címtelen földeseknél (ezzel nem csoportosulást akarok jelölni, mert nem csoportos/programszerű közös fellépésről van szó) még fiatalabbakról már jóval nehezebb körvonalakat vázolni. Őket folyóiratokban, online irodalmi portálokon elszórva olvashatjuk. Hagyományosakban, egészen újakban is. Úgy látom, egyre inkább megteremtik maguknak a saját publikálási felületeiket, ahol gyakorolnak, tesztelnek, kísérleteznek. Az erdélyi fiatal-fiatalok korán elkezdenek az ilyen magyarországi műhelyekhez kapcsolódni, sokan egyetemre is oda kerülnek, így nehezebb mindannyiukat „erdélyiként” nyomon követni. Vannak itt látványos tehetségek, akik figyelik a náluk idősebbeket, s közben keresik a nyelvet és a képeket a saját nyomasztottságaikhoz: a szimulákrumszerű valósághoz, a saját fájdalmaikhoz, félelmeikhez, a kibillent jövőképükhöz való viszonyulásaik elmondhatóságát. Nagy Zalán, Biró Sára, Csorvási Noémi, Fancsali Kinga – most véletlenül, önkényesen s valószínűleg nem teljesen elfogulatlanul pont négy marosvásárhelyi születésűt említek, akiket figyelni érdemes. Fiatal prózaírót jóval kevesebbet találunk errefelé, az erdélyi fiatal magyar próza irányvonalait még nehezebb belátni, inkább izoláltabb igyekezetek vannak, amelyek feltűnnek az irodalmi lapokban, és ha fiatal erdélyi szerző prózakötete jelenik meg (ráadásul erdélyi kiadónál/társkiadónál), az igazán
