Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
106 repversek megújulásának egyik példájaként. A kötet koprodukciónak tekinthető az ókori költőnő és a kortárs költő között, darabjaiban pedig a beteljesedés, az eksztázis és az öröm kontrasztosodik a kielégíthetetlenséggel, a társtalansággal és a kiüresedéssel. Másik példa ugyanebből a generációból Terék Anna Halott nők című kötete, amely amennyire a balkáni háború lírai tapasztalataként jelentkezik, arra a megélt tapasztalatra is reflektál több női megszólalójával, hogy még életünkben beállhat a halál állapota – és itt visszagondolhatunk Ferencz Mónika Ezek marad nak című versére –, például egy gyermek elveszté sekor, egy rossz házasságba kény szerítettségkor stb. A harmadik út Esti Kornél figurájának felélesztése, amelynek kreatív megoldását találjuk Falusi Márton Zuglischer Manójában a Kiöltözünk és bemosakszunk című kötetnél. Zuglischer „sem hang, sem vér, sem forma, / csak hangalámondás vagy véraláfutás” (Zuglischer és a női büszt ), mégis a saját alkotásra biztosít reflexiót; leírhatatlanok a vele való történések („Bárkit megkaphat, mondják / ki bátran odébbáll, / Manó sem ragadt szerencsejáték-barlangba, / apránként kitapogatott lágyékhajlatba, / hol függés és kényelem rokon értelműek” [Zuglischer Manó szerelmes]), mégis ő biztosítja azt a nyelvsűr ű séget, amely mintha Nyerges Berendezkedésének egy tükrözött, tehát még egy reflexiós szinttel megtoldott változata lenne Falusinál. Furcsa mindenesetre, hogy miközben Marno János poetikája kapcsán Krusovszky Dénes meggyőzően érvelt amellett, hogy Nárcisz figurájára mintegy tükörfelületként szükség volt azért, hogy ennek a költészetnek a valódi teljesítőképessége kibontakozhasson 7 , a fiatalabb generációnál elmaradt az alteregók ilyen irányú értékelése. Regős Mátyás Falusihoz hasonlóan egy Esti Kornél-szerű alakot használ a Patyik Fedon élete című debütkötetében. Amikor Fedon saját verseivel szembesü lünk a könyv kétharmadánál, akkor elillan a vallomásos retorika, és közömbösen leíró hangvétellel él a szövegek megszólalója. Első olvasásra azt gondolhatnánk, hogy bizonyos darabokban Fedon maga talál ki újabb képzeletbeli barátokat, ezzel megismételve szerzőjének kettős teremtésaktusát, tudniillik, hogy kitalálta őt, sőt, ezt versben is megírta. Azonban hamar rádöbbenhetünk arra, hogy a Fedonhoz hasonló furcsa alakok valójában teremtője családjának tagjai lehetnek („Karácsonyi ingében látja őt, amint mohás koszo- / rúval igyekszik egy halott sírjához, kezénél fogva / vonszolja hazudós fiát.” [Az ócska és a halott ]). Ekkor kapjuk meg a gyermeki én és Fedon viszonyának fonákját: míg az első ciklus megszólalója a Fedonnal kapcsolatos benyomásairól versel, addig a másodikban Fedon írja le, milyennek látja kitalálója rokonait és barátait. Azzal párhuzamosan, hogy a versek megrajzolják Fedon alakjának kontúrjait, a hangsúly áttevődik annak a látszólag háttérben maradó alakjára, aki mindezt véghez viszi („Arra gondolok, mit tenne ▼ 7 Krusovszky Dénes, Tükörlíra – Marno János: Nárcisz készül, Magyar Narancs, 2008/23.
