Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Smid Róbert: A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban
94 Smid Róbert A kifáradás lehetőségei – a fiatal líra néhány összefüggő nyomvonala napjainkban Bár az utóbbi időben számos remek lírakötetet lehetett olvasni a középgenerációba tartozó, illetve Tandori halálával lassan a korelnökök közé sorolható alkotóktól (Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral jától Fekete Vince Vargaváros án és Zalán Tibor A lovak reggelijé n át Kukorelly Endre Istenem, ne romoljáig), érzékelhető, hogy a honi kritika figyelme egyre inkább a fiatal költők felé fordul. Ez bizonyos szempontból magyarázható az irodalom online fórumainak átrendeződésével, mint arról Balogh Gergő értekezett átfogó jelleggel:1 a Szifonline, az f21.hu és a Kulter profiljának meghatározó részét alkotja a fiatalabb szerzők közlése, és ez hatással volt az olyan patinás lapokra is, mint az ÉS , a Kortárs vagy az Alföld , amelyek megérezték, hogy amennyiben a történő irodalom teljes minőségi szcénáját szándékozzák reprezentálni, akkor bátran közölhetnek akár kötet előtt álló alkotókat is. A megnövekedett kritikai érdeklődés a fiatal alkotók művei, illetve az első és második kötetek iránt mindazonáltal nem alaptalan, mert bár a kötetdömping a fiatal lírában tagadhatatlan, olyan folyamatok is megfigyelhetők a ma divatos versbeszédeknél, amelyek nem mindig a legszembeötlőbb módon, de megnyitják produktív összeolvasásuk lehetőségét. Némi rezignációval szokott elhangozni, hogy a fiatal lírában gyakorta egy kaptafára vannak kimunkálva a megszólalások, hogy például a szerzők a túlzott szubjektivitástól való félelmükben kilúgozzák az élményszerűséget vagy az érzelmi oldalt a versekből, a helyükbe pedig a hétköznapi és érdektelennek, sőt feleslegesnek tűnő cselekvéseket helyezik. Ez akár jogos megállapítás is lehet, ha a felfokozott meditativitást, a világ megfigyelésének öncélúságát az ugyanennél a generációnál a prózában megfigyelhető azon diegetikus formációkkal állítjuk párhuzamba, amelyek a történetek, narratívák hiányáról szólnak. Ha viszont a fiatal líra ilyesfajta kimerültségét annak a prózatrendnek a pandantjaként értjük, amely a kifáradást viszi színre, tehát például Szeifert Natália Mi van veletek, semmi? , Szendi Nóra Természetes lustaság vagy Szarka Károly Az én hibám című regénye felől értelmezzük a fiatal lírában a fásultságot, akkor az egy olyan újfajta spleenként is tételezhető, amely a traumáktól és katasztrófáktól (az ökoszorongástól a gazdasági válságokon át a háborúig ideértve minden negatív globális eseményt) sújtott ▼ 1 Balogh Gergő, A költészeti fenséges: A 2010-es évek fiatal magyar költészetéről, Alföld , 2020/12, 51.
