Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.

87

sőt miatta találtuk ki az utazást, de nem vállalkozott rá. Vári Fábián Laci szerzett

szállást Váriban, onnan autózgattunk a környékbeli településekre. Csetfalvára,

Beregszászba, Sárikához Barkaszóra, Izsnyétére, Munkácsra, Husztra. Úszkáltunk

a felduzzasztott Borzsában, és csapattuk a hátunkat a lezuhogó vízzel.

Okt. 10. (vas.) Hétfőn az ajkai alumíniumgyár melléktermékét, vörös iszapot tartalmazó tároló gátja átszakadt. Kolontárt és Devecsert elöntötte az iszap. Több halott, sokan kórházban égési sérülések miatt. (...) Okt. 24. (vas.) (...) Pénteken István volt itt, plakátkiállítása nyílt Duckival meg Pócs Péterrel a Dán Kulturális Intézetben. Marci hazajött, Dóra meg Anna elutazott Mexikóba. Dórát a mexikói plakátbiennálé zsűrijébe hívták, illetve illusztrációkról és plakátokról tartott előadást a pueblai egyetemen. Anna fordított. Míg kint voltak, rosszabbra

fordult Stoli állapota. Róla még nem volt szó, 13 éves golden retriever, hivatalosan

Anna kutyája, valójában az egész család kedvence volt. Dóra öccsével, Ödivel (Sultz

Sándor) vittem el Hargitay Andráshoz, az úszóvilágbajnok állatorvoshoz, aki menthetetlennek ítélte. Azt mondta, bizonytalan, hogy életben tudja-e tartani még tíz

napig, amíg a lányok hazaérnek. Valószínűleg nem. Nekem kellett kimondanom,

altassa el. Nem fogadott el semmit, sőt segített kihozni Stolit az autóig. A keszi

kertben Ödivel temettük el. Egy nagy, Szepezdről hozott terméskő van a sírján.

Nov. 14. (vas.) Dóráék hazamentek, István szerdán utazik Finnországba, Helsinkiben lesz kiállítása. Meghalt Hordós Karcsi, 11-én telefonált a felesége. Az

apámnál is viszszahúzódóbb, még Eötvös-collegistaként megismert kollégának, Hordósnak

gyakran kereste a társaságát, ám ő többnyire kitért a találkozások elől. Ott volt

a temetésén, a Köztemetőben. Sivár, kietlen, mint egy nagyváros. Igen rossz ötlet volt Katona sírját átvinni oda. A halottat nem azzal tiszteljük meg, hogy díszsírba költöztetjük. Dec. 3. (péntek) Tegnap Andival Ittzéséknél. Ittzésné apja, Kövendi Dénes hívott. 87 éves, Eötvös-collégista volt, mikor én is az voltam, ő betegként távol. Találkoztam már vele futólag, Ady verselésével foglalkozik. Hosszú, csapongó beszélgetés. (...) A fényképek

alapján, amelyeket lánya, Kata Facebook-oldalán találtam, jó hangulatú beszélgetés lehetett. Istvánékról nem tudunk, csak annyit, hogy Anna Bordeaux-ban van. A jeges utak miatt karácsonykor nem, csak január 2-án mentünk Kecskemétre.

Azt írja, hogy egy hosszú cikket korrigáltattam vele. Vajon mi lehetett? A naplójegyzetekben panaszolja, hogy társaságban sokat beszél, amit később megbán.

Azt gondolja, hogy többször is elmondja ugyanazt a történetet. Engem meg azért

szapul, hogy keveset beszélek. Andi egyik osztályában Bánk bán-órát tart, és a

diákjai dolgozataival vesződik. Zömmel a helyesírást javítja csak, a tartalmi kérdések türelmetlenné teszik. Belejavít az olvasmányaiba is. Fölírtam Márai néhány gyakori nyelvi hibáját, de nem ezek miatt nem tetszett. Egyre

kevesebb ismerőse van,

néha Szekérrel, olykor Varga Miskával találkozik, Szabadi Sanyival levelez, telefonon rendszeresen beszélnek, Mátyus Leót gyakran látogatja. Jó hatással van rá