Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 7-8. szám - Németh Zsófia: Kortárs portrévariációk, avagy a tekintet beszédes hiánya (Gondolatok Kalán Viktória képeihez)

63 A sorozat címe megkérdőjelezi az arc valóságát, egyben láthatóságát és létezését is. Gondolatisága egybefonódik a maszk mint szimbólum vizuális jele­ivel, mely a sorozat egyes elemein nyomon követhető. A Nyúl üreg (2018) című kép ember-állat szimbolikájával utal az ábrázolt jellem képi megformáltságára, mely a cím térmegjelölésének megfelelően rejtőzködő, üregszerű környezetben helyezkedik el. A képsíkból (egy belső nyílt térbe) kilépni készülő nyúlfejű női alakot a befogadó egy bambuszfüggönyön keresztül szemléli. A visszanéző alak nyúlszemei szintén a tekintetnélküliséget és az üres mimikát emelik be az értelmezői keretbe. A figura kiemelt női minősége kontrasztban áll a fej/maszk állatiasságával. Ezt a tendenciát folytatja a Vér nyúl (2018), melyen ugyancsak nyúlmaszk látható a női sziluetten. Izgalmas csoportképe a sorozatnak a Törpök (2017), groteszk kompozíciójának középpontjában a három vicsorgó alakkal. A háttér zöldjeinek változatos, intenzív felületei sem tudják elvonni a tekinte­tet az alakok ellentmondásos arcairól. Szemeik fekete foltokká redukálódtak, akárcsak a fényképek túlzó negatívjai. Alakjuk vakító árnyalatai, mintha erős fényben láttatnák őket, de hegyes sapkáik fehérje akár a Ku-Klux-Klanra is emlékeztetheti a szemlélőt. Az arcukon tükröződő mimika ambivalenciája meg­állapíthatatlanná teszi a figurák érzelmeit. Nyugtalanító atmoszférát teremt az arc jeleinek elfedése (maszk, torzítás egyaránt), kiszámíthatatlanság és bizal­matlanság érzeteit keltve a nézőben. Így utalva a modern ember elidegenedésé­re, a szubjektum mesterséges képi torzításának lehetőségeire (akár digitális esz­közökkel). Értékes kritikai perspektívát teremthet a sorozat a közösségi média működésére: az egyén (mint digitális profilok összessége) a virtuális világok izo­lált tereiben groteszk ösztönlénnyé korlátozódhat. Az alábbi gondolatmenethez kapcsolódhat a portré képredukciós variációinak további, fokozódó tendenciáit mutatva a sorozat Cumis bandita (2017), Lila ördög (2020) és Santa Claus meets snowball (2016) képei is. Az alkotó legfrissebb munkáit az Állemberek ciklusban találja az olvasó. Ezeken a képeken már kiforrt társításban működteti az állat-ember kompozíci­ókat, melyet a Stuck in space (2021) és a Run boy run (2021) is tükröznek. A ciklus címében foglalt szójáték szintén a valódiság-láthatóság kérdésére hangolja a képe­ket. Elemeiben megtartja eddigi társadalomkritikus tematikáját, de eszközeiben már céltudatosabb, mint a korábbi munkák során. A figurák testarányaiban és mimikájuk idegenségében megtartott gúnyos hangnem összpontosítja a befogadó figyelmét. A korábbi naiv, szinte gyermeki formák megtartott egyszerűsége, a homogén színfelületek és az erős kontrasztok használata már-már plakátszerűvé teszi a képeket. A térbeliség (annak hiánya) a fenti két alkotás esetében a világba vetettséget és az idegenséget hangsúlyozzák. A figurák elszakadva a természettől az ürességbe lebegve léteznek a képsíkon. Vonásaik túlzó szélessége, testükhöz mért aránytalanságuk karikatúraszerűvé teszi őket.

Next

/
Thumbnails
Contents