Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Horváth Florencia: Manír; Ami véd; Hord (versek)
54 Horváth Florencia Manír Ujjaidra, füledbe és nyakadba aranyakat illesztesz. Reggelente megfogadod, hogy próbálsz jobb embernek tűnni. Minden mára holnap fészkel, sokáig helyezkedik rajtad az idő. Két nap között lakik a feloldozás. Próbálod elérni vagy legalább megmásítani magad. Úgy öltözöl, hogy ne gyűrődjön ruháidra ránc. Arcodat naponta újjáfested, gondosan eloszlatott púderbe mártod bőrhibáid tükrét. Alád tornyosul a levetett fohász, lehullik rólad fényszülte álcád. Estére elhamvadsz. Ami véd Időnként kiveti magából a föld, időnként nap alá hozza az ég a magot, a teremtés apró csíráját. Fáradtan születik, hasában forgolódik a nehéz értelem. Mi nem beszélünk ilyenkor. Hallgatjuk, ahogy gyökeret ereszt lábunk alá, hallgatjuk, ahogy rügyet növeszt a felhők fölé. Az embernek nincsen messiása, az Isten őt küldte közénk. Gonoszok rontanak rá, hitetlenek tépik ruháját. Borul fölénk az ég, felizzik bennünk a határ. A pusztulás óráját nem engedhetjük törölni, mégis minden darabja vérzésig kivirágzik.
