Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Rékai Anett: A kádban; Istenem, hol vagy (versek)
52 Rékai Anett A kádban Akartam egy verset arról, hogy ülünk a kádban egymással szemben, mint gyerekkorunkban a testvérünkkel, és hogy most is, mint akkor, a kisebb és gyengébb ül a dugó felőli oldalon, míg a másik a kimélyített részen terpeszkedik. De aztán úgy döntöttem, nem ülünk, hanem fekszünk. Te alul, mégiscsak te vagy a nagyobb, én rajtad. Az erekciód szinte lyukat fúr a hátamba, de mindketten úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre. A víz forró, és a túlfolyóig ér. Hallgatjuk a zúgást. Azt mondom, fogadjunk, hogy ha most felállnánk, csak bokáig érne a víz, és hogy ez azért mégiscsak jelent valamit – mármint nemcsak fizikai, hanem filozófiai szinten is. Aztán eszembe jutott, hogy nem bírod a forró fürdőt, szóval a víz legfeljebb, ha langyos lehet. Akkor viszont nem foglalkoztathatnak mindenféle elvont dolgok, mert arra kell gondolnom, hogy fel fogok fázni, és hogy így nem éri meg nekem ez az egész. De persze nem szólok, hogy én végeztem, szállj le rólam. Merthogy akkor már úgy képzeltem a dolgot, hogy én vagyok alul, és te felül. A két karommal átfoglak, mintha ölelnélek, pedig csak kapaszkodok, csak próbálok úgy csinálni, mintha én lennék a nagyobb vagy az erősebb, mintha nem szorultam volna be ide alád, mint kis marhahúsdarabka a műfogsor alá, és nem arra várnék épp, hogy valamivel kipiszkálj.
