Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Ozsváth Zsuzsa: Gyávaságom története; Óda (versek)
48 Ozsváth Zsuzsa Gyávaságom története hallgat, mint szar a fűben. S bár takarja jól a hólepel, a nagy dunyha rajta elhever – nem alszik, ó, nem lehet. Láncba vert őrkutya szimatol körötte sürögveforogva, kínosan ügyelve: maradj, örökbe, emlék. Majd tavasz lesz, olvadás, zajlik mind a rét, a fű, s megcsillan, akár a tű fokán a néma csönd. Óda Tétova szemfény mi lobban az éj dermedt ág-boga harsan az árny hova lassan bekúszik a fény tovarebben a táj noha él nagyon él színjózan a reggel a szájban a szó a pohárban a tej meg a só a kicserzett bőrön e bélyeg a vakvezető soha nincs egyedül ami szép ami jó csak ritka ne félj a bolond belelát a fejedbe a fej teli kút és inga nem ereszt aki bírja a terhet a vállad a szárnyad a vad suhogásba susogja hogy jaj de szeret
