Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 1. szám - Orosz István: Emlékek apámról XIII.

83 2009. jan. 7. (szerda.) Tegnap telefonált Emma: Márti meghalt. Rokonok révén tud­ták meg az otthon igazgatójától. Sauska („Öcsi”) megtiltotta, hogy bárkit értesítsenek. A temetést megbízásából az otthon intézi. Nem tudja az ember, mire gondoljon. Zsuzsi az anyja helyére költözik? Férjétől, fiától nem ez az „Öcsi” szakította el? Egyedül akar örö­kölni mindent? (Hát Fejes fiai?) (...) Felhívott Marci. Beszélni már tud, rágni még nem. Az apja szerint készül vissza Svájcba. (...) Látásom romlása aggaszt. Mi marad, ha nem tudok olvasni? Apróbetűs könyvet (pl. az Ószövetség et) már most sem. (...) Teleírom még ezt a füzetet? (Nem fogja teleírni.) Jan. 14. (szerda) Elolvastam Márti leveleit. Az utolsó évet leszámítva okos és művelt, érdeklődő, de családja (Zsuzsiék) miatt egyre inkább gyötrődő volt. Jan. 22. (csüt.) Kedden du. telefon „Öcsi” megbízottjától: meghalt Török Zsuzsi, Márti temetése az övével együtt febr. 9-én lesz. Emma is kapott értesítést, elmennek a teme­tésre. Foglalkoztatja, mi lesz az örökséggel. (...) Gondolom, Zsuzsinak már így jobb. (...) Az örökség számottevő része (lakások, szőlő) Öcsié, ezeket Márti még életében ráhagyta. (Mindezt Emmától tudom.) Elejtett, bizonytalan szavak alapján azt sejtem, mind­ketten öngyilkosok lettek. Apámat nagyon megviselte a két héten belül történt két halál. Anya és lánya. Jan. 31. (szombat) István tegnap este telefonált. Anna hazajött. Marci Svájcban, dolgozik, pépes ételt eszik. Budai lakásában amerikai barátnője lakik. A Közép-európai Egyetemen tanító Kate-tel járt akkoriban Marci. Febr. 20. (péntek) Zavaros hét. Andi nem akar belenyugodni, hogy nem megyek a Lator – Orosz I. beszélgetésre, Éva meg abba, hogy hiába próbálgatja hol egyik, hol másik fülembe nyomni a hallókészüléket. (...) Írtam Szabadi Sanyiéknak, panaszolva, hogy számomra Kecskemét idegen nagyvárossá változott. Este a helyi tévében a pol­gármester ugyanezzel dicsekedett. Elővettem a Korunk szellemi körképét, ő hívta fel a figyelmem Toynbee tanulmányaira. Történésznek nem megbízható (melyik az?), de nekem rokonszenves félelme (már 1960 táján!) a rohanó világtól. Febr. 28. (szombat) Andi elégedetlen volt a Lator – Orosz beszélgetéssel. A Nemzeti Színház igazgatója vezette, ügyetlenül. Lator elküldte válogatott versei kötetét. A szó­ban forgó Orosz én voltam, az igazgató Alföldi Róbert. A színházi pódiumbe­szélgetések szabálya az volt, hogy a meghívott alkotónak, ebben az esetben Lator Lászlónak, hívnia kellett egy más műfajban alkotó beszélgetőtársat. Ez lettem én. Andival ellentétben élveztem: szerintem Latort még akkor is szórakoztató hall­gatni, ha a kérdező nem áll feladata magaslatán. Újra felajánlotta, küldjek írá­sokat a Holmi ba. Nem sokat küldtem, de amit mégis, azt mind lehozták. Sajnos 2014-ben megszűnt a folyóirat. Márc. 16. (hétfő) István elment Ausztráliába. Marci rövid időre hazajött Svájcból. Anna kétszer volt Kecskeméten, a héten újra jön. A rajzfilmfesztivál előkészítése miatt kellett jönnie, Mikulás Ferenc rábízta a katalógus szerkesztését. Engem egy kiállításra hívott meg a melbourne-i orvos és műgyűjtő Györki János. A lánya,

Next

/
Thumbnails
Contents