Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 6. szám - Bence Erika: Át a ciklusokon (A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei)
112 helyzetben az ódai emelkedettség hangulatát mutatja, és visszakapcsol (a keleti helyett) az európai és a magyar irodalmi hagyomány történetéhez: amire egy nagy ívű költői opus ráíródhat. A 19. századi költészeti hagyományra történő reflexió, nemcsak konkrét utalások formájában (például: Ányos-töredék a Fonalvers figurával című kötetből, az Ezer veszprémi naplemente versei közül számos más ajánlás mellett a Vörösmartyreflexiók etc.), hanem motivikus, gondolati, sőt filozófiai színtereken is megnyilvánulnak: a költői opus természet-központúsága és -értelmezése/-megszólítása/kezelése (Géczi biológusi-kulturális antropológusi arcéle mellett) régi világértések és tapasztalatok (pl. a felvilágosodás természetkultusza) megszólaltatása révén is kifejezést nyer. A napcsíkos darázshoz tizenkét 2020-ban datált új verset is tartalmaz: nyilvánvalóvá téve az opus dinamikus folytatódását, s e folytatás jellegét. A tucat költemény közül a két utolsó a nyolcvanas évek költészetére reflektál. Ezek az: (1989) Útmutató 2. és a Madárház . A többi tíz költészeti eljárásokra, beszédmódokra (Négy végszómutató, Dal, Kettős metafora ), szöveg- és képalkotásokra ( A fegyverkovács befejezetlen balladája, Hieroglifák, Plinius rózsája) mutat, ugyanakkor motivikus és tematikai jellegükkel is diskurzusban állnak A Szűz a gyermekkel... szövegvilágaival: a természetelvű világértéssel, amely a négy évtized verstermésének legfontosabb szemléleti és gondolati alapját jelenti. (Kalligram, 2021)
